It's my life♥ : Együtt töltött este

Együtt töltött este

Elején még feszengtem de úgy 20 perc múlva sikerült mindkettőnknek feloldódnia.

-Szerinted meddig zárnak be? -nevetett Kendall.

-Luke-ot ismerve holnap reggelig amíg nem hiányzik a haj zseléje. -mondtam mire mindketten elkezdtünk nevetni.

-Nem akarsz valami filmet nézni? -jutott az eszembe.

-Jó ötlet. -könyökölt fel mert eddig a párnán feküdtünk egymással szemben. Uhh így vissza gondolva milyen romantikus. :D

Kendall talált valami jó Dvd-t majd elkezdtük nézni. Ülés pózba hoztuk magunkat majd arra vágytam legjobban hogy hozzá bújhassak. A másik pillanatban már igaz is lett. Közelebb jött hozzám majd kitárta a jobb kezét én pedig szó nélkül oda mentem és már a mennyek kapujában voltam és ohh megint ez az illat ami pillanatok alatt az álomvilágba szenderít. Komédiát néztünk már nem tudtuk hogy sírjunk vagy nevessünk. Nagyon jó film volt. De leginkább a hely ahol ültem és az érintései amik az oldalamat simogatta igen ez az érzés a filmet túl szárnyalta ezerrel.

Amikor vége lett a filmnek elmentem a fürdőbe írni Luke-nak sms-t.

Az jutott az eszembe hogy mi van ha csak hülyült és nem is érez irántam semmit és most meg szimplán kedvességből ilyen mert ő se tudja mi van. Végül vissza csúsztattam a zsebembe a telómat és megfogadtam hogy én nem lépek megvárom hogy ő adjon jelet ha pedig Luke át vert pontosan nem is tudom mit fogok érezni dühöt megbántottságot hogy átvertek és Kendallnek nem jelentek semmit. Ahh,sehogy se jó.

Ekkor eszembe jutott hogy van nálam kulcs szóval simán mehetnénk tovább bulizni de most halasszak el egy ilyen lehetőséget amikor kettesbe lehetünk? Hülye lennék. :D

Gyorsan kimentem a fürdőből és vissza másztam az ágyba az előbbi helyemre a karjaiba.

Össze vissza csacsogtunk minden féléről zene kaja filmek... ( sok közös lett bennünk szerencsére) amikor...

Egymás szemében fürkésztünk próbáltuk kiolvasni mire gondolhat a másik amikor oda hajolt hozzám és megcsókolt. Úgy csókoltam (...), mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese - csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velem történt. A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, ahogy hátradöntötte a fejemet, hogy felfedezzen, mintha most csókolóznánk először. És talán így is volt - valójában. Erős karjával védelmezően átölel. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódik, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolózunk, ez már... szerintem sokkal több.Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre. Csak egymásba olvadtunk és nem volt semmi más csak Ő és én. Semmi más nem érdekelt a lentről jövő hangos zene vagy a kintről beszűrődő fények vagy esetleg az éjjeli hangok. Semmi se ronthatta el ezt a pillanatot ahol csak én és ő van.

Nyelvünk egymásba fonódtak és csak éltük a pillanatot hogy sose felejtsük el.

Majd elváltunk egymástól és mélyen beszívtam azt a gyönyörű illatot ami köztünk vibrált és figyeltük egymást.

-Szeretlek. -mondta ki a végleges szót ahhoz hogy az a fal ami körülöttem volt és nem engedte hogy tisztára belé esek ledőlt. Szerelmes lettem.

-Én is.- bújtam a melléhez.