Egyedül

Egyedül

Nagyon jól éreztem ma magam a srácokkal és Jackkel. Amikor bementem anya épp telefonált így csöndesen intettem és mentem tovább de magához intetett.
-Aby téged keresnek.- szólt kedvesen anya.
-Ki? -kérdeztem de nem volt senkivel se kedvem beszélni de anya nem szólt csak a kezembe nyomta.
-Halló? -szóltam bele a készülékbe.
-Aby hogy vagy minden rendben miért nem jössz vissza...? -halmozta rám a kérdéseket Luke de a utolsó kérdéseket már nem értettem.
-Luke nyugi minden rendben. Jó itt. Más lett minden. Ne aggódjatok. -próbáltam nyugtatgatni.  -Többiekkel mi van? -kérdeztem. Kíváncsi voltam mesél-e Kendallről mert ha nem akkor biztos van már valakije és nem akarja hogy megtudjam.
-Hiányzol. -mondta lehangoltan.
-Ti is nekem. De most mennem kell tanulni. Majd még beszélünk. -mosolyogtam hogy átérezze ő is.
Miután letettem anya és apa elköszöntek tőlem és mondták hogy öcsi egyik barátjánál alszik ők meg csak reggel jönnek. Ühm. Nem akartam egyedül lenni.
Már 7 óra volt. Megírtam a matekot majd csináltam popcornt és leültem tévézni.
-Hülye nyálas filmek. Agyamra mennek. Mind csak szappanopera. Találkoznak egymásba szeretnek valami közbe jön aztán rá jönnek hogy egymás nélkül nem tudnak élni és bla bla bla... Süket szövegek. -beszéltem magammal.
-Oh nyugodtan ne zavartassátok magatokat. -morogtam a tévével. Átkapcsoltam mire begőzölgök teljesen.
Nem rég még azt hittem hogy terhes vagyok. Most meg itt ülök magányosan egyedül az az ember nélkül akit igazán szerettem.

Felmentem a szobámba. Végig húztam az ujjaimat a gitár húrjain. Milyen rég volt amikor a kezemben tartottam! Lassan megemeltem leültem az ágyra gitárt pedig az ölembe helyeztem.
Kint már zuhogott az eső. A esőcseppek verték az ablakomat a fa ágai verték ahogy a szél mozgatta.
Hiányzott. Levettem a polcomról a képét ablaknak döntöttem a fejem és elkezdtem pengetni a húrokat.

Esőcseppek, hullanak, mindenhol,

Kinyújtom kezeimet érted, de te nem vagy ott,
Így hát állok, várok a sötétben
Képeddel kezemben.
Ez egy megtört szív meséje.

Ref:
Maradj velem,
Ne menj el,
Mert nem létezhetek nélküled!
Csak maradj velem,
És szoríts magadhoz - és tarts/ölelj,
Mert köréd építettem fel világomat - mert én
És nem akarom tudni, milyen nélküled,
Így hát maradj velem,
Csak maradj velem!

Próbálkozom és reménykedem azért a napért,
Mikor érintésem elég lesz,
Hogy messze űzze a kínt,
Mert oly sokáig keresgéltem,
(És) a válasz már egyértelmű:
Rendben leszünk, ha nem hagyjuk eltűnni.

Ref:
Maradj velem,
Ne menj el,
Mert nem létezhetek nélküled!
Csak maradj velem,
És szoríts magadhoz - és ölelj,
Mert köréd építettem fel világomat - mert én
És nem akarom tudni, milyen nélküled,
Így hát maradj velem,
Csak maradj velem!

Kerestem a szívem - én
Nagyon-nagyon sokszor.
Nincs te és én,
Olyan ez, mintha nem világítanának csillagok az éjszakai égen.
Megígérted nekem, hogy mindig együtt leszünk - én
És sosem mész el.
Ezért kell, hogy maradj!

Ref:
Maradj velem,
Ne menj el,
Mert nem létezhetek nélküled!
Csak maradj velem,
És szoríts magadhoz - és ölelj,
Mert köréd építettem fel világomat - mert én
És nem akarom tudni, milyen nélküled,
Így hát maradj velem,
Csak maradj velem!

Oooo, oh,
Ne hagyj el!
Így hát állok és várok a sötétben...

A dal végénél könnycseppek verték az arcomat. Zokogtam, a szívem zakatolt a fájdalomtól. Néztem csak néztem a képet ami egyre elviselhetetlenebb fájdalmat okozott.

Örökké a szerelmed

Az a huncut tekintet azok az igéző zöld szemek a szája aminek érintése a mennyekbe vitt. Puha kócos haja érintése. A tökéletes teste ami érintése a pulzusomat 100-ra emelte.
Ez mind csak múlt. Emlék. Képben. A szívemben.

Haja.
Szeme.
Hangja.
Mosolya.
Elveszek nélkülük.



Mind mostanságba álomba sírtam magam úgy aludtam el. Holnap hétvége. Mit csináljak? Senki se lesz hogy átöleljen, megnevettessen megvigasztaljon. Utálom az egészet. Egyedül voltam.








Reggel...
Karikás  piros szemekkel keltem éreztem hogy nem lesz jó reggelem. Nem volt kedvem kiszállni az ágyból. De rávettem magam és elkészülődtem.

#helloL.A. Best day ever
with you Tori. I Love You.
@vicctoria_beck

Gondoltam megnézem hogy mi van a világhálón. Belementem twitterbe is hogy a srácok töltöttek fel e valamit.
Nem tudtam megállni hogy ne nézzem meg Kendall adatlapját. Szörnyen megbántam.
Tudtam hogy hamarabb fog túl lépni mint én rajta de azért... Még is mire számítottam? Otthon fog miattam sírni az emlékeken rágódni és hogy mennyire vissza tekerné az időt? Ilyet csak én csináltam. A könny cseppjeimet letöröltem és próbáltam nem hozni a formámat.
...
Ágyban ültem és bámultam vagy a takaróm vagy kinti fát amikor? ...
-Jesszus te mit keresel itt? - töröltem meg gyors a szemem amikor Jack alatt majdnem leszakadt az ág amin próbált hozzám bejutni. Kinyitottam az ablakot hogy bemásszon. -Te nem láttad az ajtót? néztem rám.
-Miután legalább ötször csengettem és hívtalak is és nem válaszoltál az ablakot kellett használnom. Hogy létezik semmit se hallottam?
-Mi van te lány? -ült mellém az ágyra nehéz nem kitalálni hogy milyen gyötört vagyok az arcom alapján. Sok gondolkozás után elmeséltem neki majd megmutattam a képet.
-Na jó gyere. -fogta meg a kezem.
-Hova megyünk? -kérdeztem.
-Majd út közben kitalálom. -mondta de tudtam hogy tudja.
...
-Éhes vagyok. Ha tudni kell rólam valamit az-az  hogy ha éhes vagyok embert is képes vagyok enni.- húzkodtam a kezét vissza hogy figyeljen rám.
-Majd mond meg milyen a húsom. -nevetett ki mire megálltam ő meg vissza nézett rám hogy miért álltam meg.

-Nem vagy vicces. -mutogattam olyan aranyos arcot vágott hogy ott helyben elolvadtam.
-Na mi van nem akarsz kajálni? -nézett rám mosolyogva én meg csak leragadva néztem az arcát. Uh de ciki.
-Tudom hogy sexy vagyok. De nem akarom hogy olyan húsnak láss mint a Madagaszkárban az oroszlán a zebrát szóval gyere. -fogta meg a kezem.-Amúgy ugye tudod hogy különleges vagy? -mosolygott és nagy nehezen magamhoz tértem.
-Igen és megtudhatom miért? -bújtam hozzá.
-Egy szóval se mondod ki mennyire bejövök neked de még is oda vagy értem. -nevetett mire oldalba döftem.
-Hazug. -nevettem.
-Én oda vagyok érted. -fordított magához és átölelte a derekamat.  -Különleges vagy. -puszilta meg az arcom. Meleg érzés futkosott a testembe. Jól esett az összes érintése és szava.
...
Egy közeli szendvics bárban álltunk meg.
-Uh köszönöm.-mosolyogtam és elégedetten megsimogattam a hasam mire felnevetett.
Amikor elment játszani egy kört az egyik haverjával én írtam Katynek. Vele csak tartom a kapcsolatot.
A:Szia. ♥ M.Y
K: Szia♥ Y.T Nem tudom mi van köztük James azt mondta hogy a csaj tapadt rá de viszont...
A: Igen??????????????
K: Látta őket smárolni. De tudod hogy Kendallnél az nem jelent semmit.
A: Jó tök mindegy. Tudom. Most megyek, majd beszélünk.♥
K:Nagyon vigyázz magadra♥ Nagyon hiányzol nekünk szeretlek.
Még vissza írtam majd mentem Jackhez. Épp végzet majd összekulcsolta velem a kezét. Meleg és puha érintése volt.
-Tudod hogy kevés csajnak van ilyen formás segge? -nevetett Jack.
Luke jutott az eszembe. Elmosolyogtam.
-Most már igen. -mosolyogtam.
-Akkor mondták már egypáran egypárszor. -nevetett.
-Fogjuk rá. -nevettem majd éreztem ahogy a keze a seggemet fogja és szorít magához. Liba bőrös lettem. Van benne valami,
Tovább sétáltunk beszélgettünk és ökörködtünk.

• Vajon ki fog alakulni köztük valami?

Új barát? Új élet?

Új barát? Új élet?

Nagyon sokat hülyéskedtem Jackkel és a haverjaival és Leaval nagyon jó barátnők lettünk.

Egy halomban ültünk Lea a pasijával én a bátyjával többi srác meg együtt.

Szerencsére laza nap volt alig voltak óráink amire oda is kellett volna figyelni. 

-Bolond vagy. -döntöttem a fejem a vállára hogy eltakarjam a vörös arcom. 

-Tudom. -nevetett majd átölelt Jack.

...

Épp már majdnem az osztály előtt voltunk amikor megszólalt a telóm. 

Luke. Nem vettem fel. Nem tudtam volna vele beszélni. 

-Nem veszed fel? -kérdezte Jack amikor eltettem a telóm.

-Nem telózok suliba. -vágtam rá hanyagul majd hagyta és bementünk. Utolsó óra. De jó.

Művészet volt az utolsó ahol Leával ültem. Egész órát végig beszélgettük ismerkedtünk és kiderült neki se a legkönnyebb az élete. Volt hogy bedrogoztatták... 

Óra vége. Jól telt főleg hogy nagyon jó volt Lea társasága.

Oda mentem Jackhez adtam neki puszit majd elköszöntem a többi sráctól is. Nem is volt olyan gáz ez a nap. Jó lenne ha mind ilyen lenne vagy fele ennyire. Kimondottan élveztem. Elvettem a kabátomat ami már megszáradt majd a kijárathoz battyogtam amikor a nevemet és futást halottam mögöttem.

-Aby... -fújta ki a levegőt Jack. -Nincs kedved sétálni?  Tudom hogy félelmeid vannak és nem kérem hogy elmond csak tudd én megvédelek. 

Aranyos volt. De nem tudja hogy az nem olyan könnyű mint kimondani. Nem akarom hogy más védjen meg mert sosem állok a talpamra.

-Köszönöm. De nem lehetsz mindig ott ahol én és tudod hogy az nem is lehet. És nem akarom hogy miattam bármi is történjen veled. -mosolyogtam mert örültem a gesztusának.

-Két lábon állok. És amikor a húgom is ilyen helyzetben volt igen is mellette voltam mindig. Igen ő a testvérem de te pedig a barátom. -nézett rám aggódóan. 

Tudtam hogy ha  nem mondom hogy jó akkor úgy se hagy békén így most beadtam a derekamat.

-Akkor? -mosolygott. 

-Mehetünk. -mosolyogtam vissza rá majd szóltunk a többieknek is ha van kedvük jöjjenek.

...

Elmentünk az egyik hídhoz közeli parkba. Imádom azt a helyet.

-Londonban süt a nap? Ritka pillanatok egyike. -élvezte Lea a nap sugarait. Tényleg süt a nap bár én nem mondok inkább semmit mert megint úgy járok mint reggel.

-Gyere. húzott fel a fűből Jack és rángatott magával. 

Egy jó régi hintához közeledtünk amit már kislányként imádtam Katyvel mindig veszekedtünk rajta azon kívül hogy van legalább 10 játszótér nem egy hintával de nekünk ez kellett.

Elkezdtem futni a hinta felé majd kielőzve Jacket beleültem. 

-Hé ha nem szállsz ki az öledbe ülök. -fenyegetett de én csak leintettem mire közeledett felém és tényleg beleült az ölembe.

-Szállj ki te bolond. -löktem le magamról majd ő rögtön ki is rántott a hintából és elfoglalta a helyemet amire gyilkos tekintetet lövelltem. 

Megfogta a kezem majd magához húzott és az ölébe landoltam. Elkezdtük magunkat hajtani majd felsikítottam amikor azt hittem hogy kiesek.  Jack persze csak kinevetett.

• Vajon megbízik Aby annyira Jackben hogy elmondja a múltját?

???

???

Másnap...
Elment az a élet kedv amivel minden reggel felébredtem. A sírás nyomai még mindig ott vannak rajtam. Lesz mit eltüntetnem suliig. Ja igen anyáék vissza írattak a suliba de nem volt ellenvetésem hát ha megváltozott minden. Előpakoltam ruhákat majd elvégeztem a reggeli rutinomat.
Reméltem hogy minden más lesz hogy kicsit távol voltam és elfelejtettek az emberek de mélyen tudtam ugyan olyan fájdalmakon fogok átmenni. Segítség nélkül. Régen ott volt Katy. Katy. Hiányzik. A sok hülyesége a kitartása az egész jelleme.


Igen hülyének lenni jó dolog mi már csak tudjuk.

Elkészülődtem unottan és halálra készen. Így talán könnyebb lesz túlélnem a napot ha túlélem...
Lementem reggelizni majd amikor hamar elvégeztem elköszöntem öcsitől majd a szüleimtől.
Csoda... Nem esik. Ez komoly? Igen persze csak is én kedvemre játszik az idő is. Amint arra gondoltam hogy nem esik talán kitudok valami jót hozni ebből a napból elkezdett szakadni a semmiből. Esernyő meg esőkabát persze nem volt nálam.
Minek futnom? Első másodpercben már a bugyimból lehetett csavarni a vizet.
Mindenki rohant az eső elől vagy szedte a lábait hogy kevésbé ázzon el. Kuncogtam. Emberek. Mi más. Néztem magam körül a rohanó sikítozó embereket ahogy kabáttal takarják a fejüket vagy épp bebújnak valami alá. Én kitűntem a tömegből. Mosolyogva sétáltam akár csak a réten a ragyogó napon sétálnék. Nem siettem. Élveztem ahogy az eső cseppek verik a fejemet majd lecsurognak az arcomon. Kellemes volt. Egészen kellemes.
De ennek is vége lett akár csak az életnek is vége van. Beértem a suliba.
Csupa víz voltam. A folyosón kisebb árvizet okoztam magam után majd örülni fog nekem a MR. Rongyfej (takarító).
Oda sétáltam az új szekrényemhez. Meglehetősen jó helyen volt.
Levettem a kabátomat majd próbáltam besúvasztani a szekrényem aljára. Kivettem. Megpenészesedik. Kivettem a fölösleges könyveket a táskámból, kabátot a másik vállamra helyeztem. Oké úgy néztem ki mint egy mérleg. A gáz az egészben kezdem elveszíteni az egyensúlyomat és csúszik alólam ki a talaj. Klassz. Minden a földön. A kabátom a könyveim és a táskám is.
Elkezdtem dünnyögni morogni mint egy vén nyanya amikor egy hangot halottam meg.
-Had segítsek. -adta a kezembe egy irtó helyes srác a könyveimet. -Jack Peterson.
-Uh köszi. Aby Ross. -mosolyogtam majd be is raktam őket és végül kezet nyújtottam neki.
-Új vagy? -mosolygott még mindig csábosan és elvette a csuron vizes táskámat.
-...Igen, -vágtam rá habozás utána majd elgondolkoztam a következményeken és inkább folytattam. -Már jártam ide csak elmentem egy időre.
-Értem. Franciával kezdek te? -váltotta át mosolyát huncutabbá ami még döglesztőbbé tette.
-Francia. -nevettem majd elővettem a könyvemet és a füzetet.
-Király. -mondta. -Tudod ki lesz a tanárunk? Gondolom ismered. -nevetett új diák.
-Mr.Schneider? Aki jobban szereti köpködve kimondani azt hogy maradj csöndben különben kidoblak mint hogy egy éveben egyszer is mosolyogna? -mosolyogtam mert kedveltem azt a fickót.
-Úgy látom ismered. -nevetett amibe csatlakoztam majd már a lépcsőnél voltunk.
-És MRS. Blond? -rázta meg a fejét ebből tudtam hogy nem szereti. Ahh azt a tanárt nem is lehet.
-A vicsorgó hárpia? Oh igen volt vele szerencsém amikor első nap a mellei közé nyomtam a jégkrémemet. Ohh igen első nap már a szívébe zárt én meg egy hetes büntetéssel kezdtem. De persze véletlen volt. -nevettem. Egész úton a tanárokat kritizáltuk a Nagy orrú fizikás, Bögyös kémiás... .
Nagyon sokat nevettünk majd az osztály előtt egy csapat srác állt.Gondoltam rá várnak.
-Akkor most be megyek majd bent találkozunk. -indultam el amikor utánam szólt.
-Hé maradj még. Bemutatlak nekik. -fogta meg a kezem majd vissza álltam mellé.
Nagyjából meg is jegyeztem a nevüket mosolygós és ezek is helyes pasik voltak. Idén csupa sexy srác jött ide? Katy megőrülne. Nem  tudná melyik falba verje a fejét. :D
-Nem ülsz mellém?- nézett rám amikor indultunk be az osztályba a srácok után csak mi megálltunk az ajtóban.
Be néztem az osztályba. A csajok már stírölték a srácokat. Megint a legjobb pasikkal barátkoztam össze. Francba. Zavartan megráztam a fejem majd megfordultam és elkezdtem lenti mosdóba szaladni. Hallottam hogy fut utánam és szólít de nem akartam rá nézni.
Beértem szerencsésen.  Olyan hülyének éreztem magam de nem akarom újra kezdeni a terrorizálásokat és régen is ez miatt kezdődött. Mert olyanokkal voltam jóba akikkel ők is akartak csak leszarták őket magasról. Inkább elveszek a tömegek között és levegővé válok mint még egyszer átéljem.
A csempén zokogtam amikor egy lány jött be.
-Szia. Segíthetek? -mosolygott és leült hozzám. Aranyos volt hogy nem azt kérdezte baj van vagy mi a bajom.
-Szia. Ha adnál egy tucat zsepit és egy tonna barnítót ami eltünteti ezeket a foltokat megköszönném. -mosolyogtam és a arcomon lévő pirosságra mutattam.
-Most csak egy csomag zsepivel tudok szolgálni remélem egyenlőre elég. -nevetett. -Lea Peterson.
-Aby Ross. Esetleg nem vagy rokona Jack Petersonnak? -gondolkoztam a hasonlóságokon.
-De  a húga vagyok. És ő szólt hogy sírva futottál be és aggódik miattad. És nagyon aranyos lány vagy ezért nem kéne itt sírnod. -segített fel amit egy hálás mosollyal viszonoztam.
Megmostam az arcom kifújtam az orrom mély levegő után kiléptünk Ellával.
-Aby minden rendben van? Megbántottalak? -sietett oda hozzám Jack rémülten amit mosollyal elleneztem hogy nem csinált semmit.
-Jack egyszerűen csak túl bonyolult vagyok. De köszönöm hogy ennyire aggódtál. -szorítottam meg a kezét. Elsiettem mellettük az osztály felé vettem az irányt és leültem a hátsó padba ablak mellé. Majd csöngettek.
...
Jack letette mellém a táskáját.
-Tudod szeretem ha valami bonyolult. És már az első percben láttam rajtad. És ez nagyon megfogott. Szóval... nem vakarsz le egyszerűen. -mosolygott majd leült.
-Te tudod de úgy is bele tör a bicskád én figyelmeztettelek. - mosolyogtam és örültem Jacknek. Hálás voltam.

• Vajon tényleg megkedvelték egymást? 

Dark Secret

Dark Secret

Hogy mi Katyvel a titkunk amit magunkkal vittünk mindenhova életünk során? Amivel nap mint nap szembe kellett néznünk az utcákon az iskolában és bárhova ahova mentünk? Az emberek.

Katyvel ahogy bekerültünk a gimibe az emberek folyamatosan bántottak. 

Nem csak lelkileg. 

Mindig is sokan irigykedtek ránk hogy kiállunk egymásért magunkért hogy van kire mindig számítanunk... .

Amikor még csak beszólogatások mentek magasról letojtuk de amikor már átment fenyegetésbe tettekbe már nem volt olyan egyszerű.

Az életünk nem volt biztonságos. Se otthon se iskolába utcákon meg pláne. 

De hogy miket is tettek velünk? A lelki bántásokat most hagynám.

Néhány csapat lánnyal és az ők menő haverjaikkal kezdődött.

Katyvel nem volt szükségünk barátokra miután megismertük őket. Ezt rettentően irigyelték főleg hogy a fiúk nagyon kedveltek minket. Nem voltunk pipiskék megjátszók és mások életét tönkre tenni se volt a célunk. Viszont hamar prédák lettünk.

Első ilyen testi bántalmunk a fujtogatás volt. Víz alá dugták a fejünket és addig fujtogattak amíg nem látták rajtunk hogy szenvedünk. 

Azt élvezték. Mintha fájdalomból táplálkoznának itt az emberek. Az első ilyen után 1 hét múlva jött már a következő ahol megvertek minket. Össze rugdostak megütöttek vagy épp valami keménybe verték bele a fejünket ahol elvesztettük az eszméletünket. És ezek a bántalmazások csak egyre fokozódtak. Igen hülyék voltunk hogy nem szóltunk még az elején senkinek hogy menőztünk hogy ez csak egyszeri alkalom és nagy lányok vagyunk már. Ehhez soha nem lehet elég nagy valaki.

Minden nap tettek gúnyos megjegyzéseket ránk. Nem bírtuk azt az életet. Ha kimentünk az utcára azt vártuk mikor üt le valaki és ver minket agyon. Az öcsémmel soha nem mertem nyilvánosan mutatkozni mert féltettem hogy ha velem lássák ő is erre a sorsa jut. Nem engedhettem meg! 

Semmit nem tudtunk élvezni az életből míg oda jutottunk hogy a fájdalom volt amiből táplálkoztunk. A testi sebek begyógyultak de amit nekünk okoztak azok örökre bennünk maradnak. Ezért kellett eljönnünk innen új életre volt szükségünk. De én vissza jöttem a pokolba és kitudja mikor csap le rám megint ez az egész csak már nem lesz ki megmentsen. 

Nem szívesen gondolok rá de ha itt maradok nem sokáig fogom bírni. Össze omlok belülről. Nem lesz ki megmentsen. Egy ember aki megtehetné az éli saját életét fájdalmak nélkül. Ez az én sorsom életem a Fájdalom.

• Vajon tényleg nem sokáig fogja bírni?

Sydney

Sydney

/Kendall szemszöge/

Elment. El se hiszem. Nem tértem észhez. Azt se tudom hogy mentem vissza a házba vagyis azt is eltudom  képzelni hogy repültem mert semmire se emlékszem. Egy mondaton rágódott az eszem. Elment. 

-Haver minden oké? -integetett előttem Logan de nem vettem róla tudomást. Senki se érdekelt csak egy valaki az pedig kilépett az életemből.

Emlékek cikáztak az agyamba édes mosolya ami minden napomat bearanyozta nevetése ami a legrosszabb napomba is fényt hozott a lélegzet elállító szeme ami a végzetem. Az elmélkedésemet Katy mondata zavarta meg amire felriadtam.

-Srácok nem tudjátok mit éltünk át Londonba és tudom miről beszélek. Aby azt hiszi valami is megváltozott de semmi se változott. Baja fog történni. Én vissza megyek érte de egyedül nem merek. Nem tudom hogy merte ezt az egészet megtenni.

Baja fog történni. Ismételtem meg magamban. Nem bírtam tovább felrohantam Aby szobájába. Leültem az ágyra és bámultam ki. Láttam magam előtt azt a mosolyt azt a boldogságot ami minden nap megjelent az arcán.

Megláttam Luke gitárját és elkezdtem pengetni a húrokat.

Odaadást akarsz
Csak nézz a szemembe
Tűz ég benne, az idők végezetéig
És bármit megtennék
Koldulnék, lopnék, meghalnék
Csak hogy a karjaimban legyél ma éjjel

Akarlak, ahogy a rózsák akarják az esőt
Szükségem van rád, ahogy a költőnek szüksége van a fájdalomra
És bármit odaadnék
A véremet, a szerelmemet, az életemet
Csak hogy a karjaimban legyél ma éjjel

Refrén:
Átölelnélek, kívánnálak, letérdelnék előtted
És mindent jóvátennék
Ha a karjaimban lennél
Szeretnélek, boldoggá tennélek
Elmondanám, hogy sosem hagylak el
És szeretnélek az idők végezetéig
Ha a karjaimban lennél ma éjjel

Bámultuk a Napot
És tettünk egy ígéretet
Egy ígéretet, hogy a világ sosem vakíthat el minket
Ezek voltak a szavaink
A szavaink voltak a dalaink
A dalaink voltak az imáink
Ezek az imák tartanak erősen
És még mindig hiszem
Hogy ha a karjaimban lennél…

A ruháid még mindig szétszórva hevernek a szobában
Ezt a régi helyet még mindig a parfümöd illata lengi át
Minden ami itt van rád emlékeztet
És nincs olyan, amit ne tennék meg.

Dal után neki döntöttem a fejem az ablaknak és éreztem hogy a könnycseppek megjelennek az arcomon. Rohadtul hiányzik. Miért nem tudtam itt marasztalni? Miért nem harcoltam érte? Talán nem is éreztettem vele hogy szerettem? Pedig pokolba mennyire szeretem arra szavakat nem találok. Bajba fog kerülni. El se indultam utána. Miért? Miért nem vagyok most vele? Csak is rajtam múlott. Úgy kellett volna mint a romantikus filmekbe utána rohanok és ő itt marad. De nem tettem SEMMIT!  

Utáltam magam amiért tudtam hogy én vagyok a hibás. Nélküle üresnek éreztem magamat. Behunytam a szemem és éreztem lágy ujjait gyenge száját finom illatát minden bennem volt. Mint emlék. Mert nem foghatom meg a kezét nem húzhatom magamhoz hogy tudassam vele hogy mindent megtennék érte. Mert nincs itt velem.

• Vajon tényleg Kendall a hibás hogy nem harcolt Abyért?

Without you (Nélküled)♥

Without you ♥

Kiléptem a repülőgépből a váróterem felé vettem az irányt ahonnan nem rég még Sydneybe indultam Katyvel. Most pedig vissza jöttem teljesen magam. Nem tudom mihez kezdjek életemmel sorsommal.
Elvettem a bőröndjeimet majd elindultam az kijárat felé.

Újra Londonban. Gyönyörű város de nem tudok elveszni a szépségében azok után amiket átéltem itt.
Hideg kellemetlen idő van megint madarak károgását hallani semmi se maradt meg Sydneyből. Minden ellentét. Elindultam az igen ismerős úton és halkan elkezdtem énekelni. Úgy érzetem most a sírást ez váltja fel. Segít. Remélem. Vissza a régi életembe.


Én nem kértem az élete, és azt sem, hogy veled legyek 
Te eljöttél, s minden így lett szép
A sok – sok emlék felkavar, de átölel egy régi dal
A lelkem mélyén téged várlak újra

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Idő gyógyír, seb beforr, most sok – sok emlék átkarol 
De nélküled csak halott tárgy vagyok 
Mert jött egy szörnyű pillanat te múlt lettél egy perc alatt
És nem dalolsz már többé hozzám bújva

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Egy varázslat a lelkemen, az, hogy te éltél velem 
És két karodban boldog voltam én 
Most megtenném, amit lehet, amit csak ember tehet
Ha bármely percét átélhetném újra

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Kergetem az álmokat, mert álmaimban velem vagy
De reggel minden szürke, és sivár
Már a fénykép csak, mi volt egy fekete angyal elrabol
Most itt állok, a szívem lángra gyúlva

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Elmondhatatlanul hiányzik az érintése a számon vagy édes ujjai ahogy összekulcsoltuk és biztonságot nyújtott már csak maga a jelenléte hogy velem van. De nincs, ezzel elment és én is. Egy új élet kezdődik neki és nekem is egymás nélkül.
Teljesen igaz bármit megtennék csak hogy vele lehessek. Mit csinálhat ő, hiányzom neki? Utánam futna és vissza vinne hogy újra egy párt alkossunk? Amint tud tovább lép rajtam és elfelejt? Vagy ugyanúgy szenved mint én és nem találja a helyét és mindent megtenne kettőnkért.
Szükségem volt rá. Felmentem a hídra megálltam a közepénél messzire néztem közben élveztem a szél suhogását a fülemnél és Kendall lélegzet vételét képzeltem el a nyakamon majd felkiáltottam: Hiányzol! Örökké te leszel az én másik felem aki nélkül nem létezem. Találj rám és ments meg! Szeretlek örök szerelmed- kiabáltam ki magamból. Sírni már nem tudtam erőm se volt és könnyeim is mind kihullattam. Tovább kellett lépnem. Megfogom tudni csinálni TÚLÉLEM!!!
Az emlékek majd segítenek hogy volt egy jó időszakom. 
Mély levegőt vettem amikor megálltam az ajtónknál és bekopogtam. Anya nyitott ajtót.
-Kicsim. -ragyogott fel az arca amitől elmosolyogtam magam és átöleltem.
A nappaliba megláttam apát aki tárt karokkal fogadott.
-Öcsi. -kiáltottam amikor David futott felém.
-Aby. -puszilt össze vissza majd a szüleim mosolyát és öcsém boldog arcát elnézve talán nem tettem olyan rosszul hogy haza jöttem. Lehet hogy nekik rám van szükségük.
Leültem a régi konyhába ami kicsit se hasonlított a fiúkéhoz de én így szeretem.
Nagyon sokat beszélgettünk szóba került persze hogy miért jöttem haza amire azt mondtam hogy tanulmányaim miatt haza küldtek meg papírokért. Mindent elmondtam a srácokról Kendallről is meséltem de ekkor már nehéz volt vissza tartanom a sírást. Itt kellene velem lennie. Fognia a kezemet. De nincs itt. 
De volt egy fontos pont ami segített hogy nem csináltam akkora hülyeséget: Mosolygok. Nem hittem volna hogy még fogok tudni a síráson kívül mosolyogni is.
Öcsivel sokat játszottunk majd a szobám ajtajához léptem. Nagy betűkkel oda volt írva: Believe in Yourself and Never give up your dream!!! 
Benyitottam. Tisztaság volt. Egy dolgot jelentett: Vártak haza! Könnycseppek jelentek meg a szemembe majd besétáltam.
Végig simítottam a gitáromat leültem az ágyamra és kinyitottam egy dobozt: Régi fényképek.♥
Újra kezdem a régi életemet Kendall Katy és a többiek nélkül. Soha nem fogok még úgy valakiket a szívembe zárni mint őket. 
Észre se vettem hogy sírok öcsém aggódó tekintete vetette észre.
-Aby miért sírsz? -könyökölt a térdemre. 
-Tudsz titkot tartani? -mosolyogtam rá amire hevesen elkezdett bólogatni imádta amikor titkot bíztam rá sosem kotyogta ki. -Nagyon hiányzik egy fiú aki a mai naptól kirepült az életemből és fel kell dolgoznom ezért hogy ha könnycseppeket látsz az arcomon ezért van de ne aggódj miatta. Helyre jövök. -pusziltam meg a homlokát.
-Ne aggódj miatta ha olyan fontos vagy neki mint ő neked hogy sírsz miatta akkor megfog oldódni. -mosolygott én pedig elképedtem rajta hogy egy kisiskolás milyen mély érzésekkel érez.
-Nagyon szépen köszönöm. -öleltem meg majd elmosolyogtam. 

• Vajon igaza van Aby testvérének? Aby tényleg tovább fog lépni?

Döntöttem! Viszlát!

Döntöttem! Viszlát!

Szobámban voltam vagyis lassan már csak a régi szobámba. Sírás kapott el amikor arra gondoltam amikor megtudtam Luke-al fogok aludni majd hogy mennyire tetszett a szoba és végül mennyi hülyeséget végig vittünk ebben az egy szobában. Vissza folyhatatlanul sírtam. Fájtak az emlékek.

Összepakoltam. Nem gondoltam erre sosem. Megfogtam a két bőröndömet kisírt arccal mentem le a nappaliba ahol a srácok vártak rám hogy hogyan döntöttem.

-Vissza megyek...Londonba! -csurogtak a könnyeim és ahogy az arcokat láttam csak rosszabb volt.

-Normális vagy hisz onnan menekültünk el Aby könyörgöm ne legyél hülye. -állt fel Katy.

-Nem tudok elmenni veletek de viszont itt se tudok maradni. Döntöttem. Holnap reggel utazom. -mondtam és leültem a pulthoz.

-Ne haragudj. -ültek le mellém James Logan Carlos.

-Semmi baj megértem. -erőltettem egy mosolyt.

-Minden rendben lesz? Aggódunk érted. -ölelt magához James.

-Nagy lány vagyok már és rengeteg mindenre megtanítottak. Köszönöm. -adtam nekik puszit.

-Nem mész fel? -jött oda Mike hozzám.

Bólintottam majd felmentem és megálltam az ajtaja előtt.

Lassan benyitottam amikor rám nézett mosolygott. Ez a mosoly nélkül hogy élhetem a mindennapjaimat? 

Szorosan a karjába szorított és szenvedélyes csókba kezdtünk. Lefektetett az ágyra majd elkezdtük egymást levetkőztetni. Amennyire csak tudott bennem maradt és olyat provokáltunk ki egymásból ami az összes eddigi szeretkezésünket felülmúlta, hisz kitudja fogunk e még valaha is találkozni. És hogy ez az utolsó együtt létünk. Borzasztó erre gondolni de muszáj magamat szoktatni.

Kendallel homlokunkat egymásnak döntve néztünk egymás szemébe és mindketten könnyezni kezdtünk. Tudtuk mi lesz amikor elmegyek. És ez megrémisztette mindkettőnket.
Nem búcsúzkodtunk egymástól csak együtt voltunk. Mindent kihasználtunk. Néhány könnycsepp lecsurgott az arcokon de megegyeztünk nem sírással töltsük ezt a napot.
Nagyon sokat nevettünk Calumra még rá is öntöttem egy pohár savanyú tejet amire lányos hangon fujjozott.
Jamesszel köpőversenyt rendeztünk James meg Mike poharába beleköpött. Nagyon 'jó' célozó.
Estéig el is felejtettem mindent. Katy elhívott ahol ketten beszélhetnünk.
-Könyörgöm ne oda menj. Akár el is költözök veled bárhová csak ne vissza. Féltelek ott semmi más sincs csak fájdalom. -nézett rám szomorúan Katy.
-Nem lesz semmi bajom. Élve jöttünk ide is. -próbáltam mosolyogni de mindketten tudtuk hogy igaza van.
-Aby...- kezdett megint beszélni de megszakítottam.
-Nem. Bármi van szólok. És vissza jövök. -de ezt tudtuk hogy úgy se csinálnám Katyvel megcsináltam de én ha magam vagyok nem az vagyok aki olyan hamar fel ad bármit is ha fájdalom akkor se.
Lassan felmentünk elköszöntünk egymástól és bebújtam Kendall mellé. Nyugtalan voltam egész este nem sokat aludtam de szerintem senki.

Reggel...
Sáppadtan kisírt karikás szemekkel keltem de amit a szívemben éreztem az elviselhetetlen volt.
Kendall ült az ágyban ahogy megláttam szorosan átöleltem és hozzá bújtam. Viszonozta majd elkészülődtem és lementünk ahol mindenki fent volt és épp olyan ramatyul néztek ki mint mi.
7 óra 8.30 kor indul a gépem a siralomba.
Némán senki se szólt semmit úgy ettünk majd felálltam többiek is utánam és James zárt először a kajaiba. Hiába hogy bírtam volna ki sírás nélkül?
Luke-ot ma láttam csak hogy sír. Nagyon megviselt. Tudja hogy imádom és becsül amiért így a közteset választottam de Londonba nem engedett. Este láttam amikor a repülőjegyemet akarta széttépni csak időbe rántottam ki a kezéből.
Reptéren...

Mindenkitől vettem szoros ölelést amit sosem akarok elfelejteni Kendall felemelt úgy csókolt és ez a csók alatt összes csók vagy közös pillanatunk át futott az agyamon. Amikor letett intettem még nekik majd elindultam. Egyszer visszanéztem. Amikor mentem tovább már éreztem a kimaró könnycseppeket amiből nem sokára zokogás lesz.
Amikor messzebb voltam tőlük elkezdtem rohanni.

A repülőn görcsöt kapott a lábam végig csúsztam egyik kapaszkodó rúdon és zokogtam. Sokan megnéztek és kérdezgették hölgyem minden rendben? de én nem válaszoltam csak sírtam. Azt láttam a legjobb megoldásnak. Amikor mindenkit megkértek hogy foglaljanak helyet csak akkor álltam fel és kerestem meg a helyem.

Kinéztem az ablakon könnyes szemmel elbúcsúztam Sydneytől és intettem egy Viszlát-ot.
Szerencsére senki nem ült mellém így végig feküdtem az üléseken és csak sírtam közben az emlékekre gondoltam vissza amik éles fájdalomként hasítottak belém. Elkezdtem énekelni amit éreztem. Magányosan éreztem magam.

Nem tudom, nem tudom, hogy képes vagyok-e rá egyedül
Miért kellett elhagynod?
Úgy tűnik, mélyen legbelül valamit elveszítettem
Ne hagyj, ne hagyj magamra

Refrén:
Most már értem, most már értem
Időnként mindenkit ér fájdalom
Nem baj, ha félsz
Mindenkit ér fájdalom, mindenki kiabál
Mindenki szokott így érezni, semmi baj
Semmi baj

Olyan, mintha már semmi sem számítana
Amikor elmentél, lélegezni sem bírtam
És tudom, nem akartad, hogy így érezzek
De megesik az ilyen

Túl sok a kérdés, túl sok minden kavarog a fejemben
Túl sok a válasz, amit nem lelek
Bárcsak visszafordíthatnám az időt
Azon tűnődöm, miért…

Túl sok a kérdés, túl sok minden kavarog a fejemben
Túl sok a válasz, amit nem lelek
Bárcsak visszafordíthatnám az időt

Vágyom rád 
Amikor a dal végére értem rá jöttem milyen jó életem volt. És én megint menekülök. Mintha ez lenne az én életem mondata: Aby menekülj!
Sírás álomba merített és azon gondolkoztam vajon mit mondjak otthon miért jöttem haza.
Hogy kerüljem az embereket?
Menjek iskolába?
Örökké így marad? Se Katy se Kendall se egyik fiú? Csak a fájdalom csalódás?

• Vajon hogy fog Aby megküzdeni a problémákkal?

2.évad

2.évad

A másik blogom már a 44 részt nem élte meg ez viszont mostani évad fordulatokkal titkokkal lesz tele. Olyan titkok amik az egész eddigi életükbe fordulatot vehet.

3 hónappal később... (ősz.)

Reggel... 

Madarak csicsergése már elhalt és a kinti udvart ellepte a levél. Nem tudom de megszerettem az őszt is. Nyugodt. Gyönyörű a táj. 

Luke nem volt mellettem fura pedig mindig megvárt eddig. De mindegy felkeltem és elmentem elkészülődni.

Imádom Sydneyt mivel itt még télen is a strandra járnak az emberek.
Londonban még nyáron is szinte mindig esik, ez a hely meg maga a paradicsom.
Bekapcsoltam a gépet hogy jött e valami értesítőm. De elkalandoztam amikor megláttam egyik mappámat:Hollywood. De jó volt de milyen rég.
Ha vissza gondolok az eddigi napokra mosolygok mivel minden annyira más itt. Katyvel erre volt szükségünk. Megkaptam a világ legjobb pasiját Kendallt, van egy lány testvérem Katy és 7 hülye srác akik a viselkedésükkel kiborítóak de én csak nevetek rajta és tudom hogy mindig itt lesznek nekem mert egyben mind olyan mintha a bátyám lenne.
Gondoltam ideje lemenni a többiekhez ezért lassan lecammogtam. Itt meg mi történt? :O
Katy kisírt szemekkel a térdei közé hajtotta a fejét és sírt. Összes fiú egy ideg volt fel alá járkáltak és ökölbe volt szorítva a kezük.
Remegő hangon kérdeztem meg hogy mi a baj. Bár a választ már sejtettem.
Ekkor már könnycseppek csurogtak végig az arcomon. Senki se szólalt meg.
Aztán a sarokban megláttam négy bőröndöt. Felismertem őket mert az egyik Kendall bőröndje volt.
Elmennek. Vissza mennek ahonnan jöttek. És itt hagynak. Előtört a keserves zokogás ezért akart Kendall és a többiek minél többet velem lenni. Néha még össze is vesztek ezen.
Kendall magához húzott nem szólt semmit csak ölelt. Úgy éreztem ez tart életben jelen pillanatban. Megtöröltem a szemem és rá néztem hogy beszéljen.
-Aby,vissza megyünk Amerikába. Ma van hogy két éve itt vagyunk és hiányzik a másik életünk. De ha szeretnéd gyertek velünk. Te és Katy. A srácoknak ez az otthonuk megértsük. De ha ti akartok csak mondjátok meg,tudjuk nehéz dönteni/választani. Sajnáljuk. -beszélt Kendall helyett Carlos és James.
Hát ez volt az. A döntés. Tudtam hogy jók a megérzéseim. De erre nem számítottam. Valahogy sikerült kivernem ezeket a baljós gondolatokat a fejemből de rosszul tettem. Nem készültem fel.
Hiszen annyira jóba lettem velük a szívembe zártam őket az első pillanattól és Kendall. A létezésem aki megnyugtatott aki megmutatta a helyes életet és aki mellett igazán boldog vagyok. Most elhagy. Nem mehettek velük hisz ha Luke és a többiek nincsenek én és Katy... nem kezdhettünk volna új életet. Mindenbe segítettek otthont nyújtottak segítő kezeket. Mindent megtettek értünk és ha elmegyek az olyan mintha nem ért volna nekem ez semmit.Pedig én ezt soha nem fogom tudni nekik meghálálni. Nem hagyom itt őket nem megyek a fiúkkal de viszont itt se tudok maradni úgy hogy nincsenek mellettem Kendall és a többiek.
Katy itt fog maradni mert ő is úgy érzi hogy tartozik ennyivel a fiúknak pedig Carlosszal igen csak jóba lett.
Nem tudom mit tegyek nem tudom mi a helyes vagy helytelen.
Bárhogy is döntök nem lehet a legjobb döntés.

• Vajon mihez kezd Aby ezek után? Marad vagy elmegy? 

Super/Spiderman

Super/Spiderman

Logan megcsókolta a nyakam majd felemelte a fejét és a szemembe nézett...majd közelebb hajolt és megcsókolt. :o Visszacsókoltam. Fenébe. Élveztem is.

Pár másodpercig tartott a csókunk és elváltunk. Csak elkezdtünk nevetni.

-Bocsi csak kíváncsi voltam. Rég voltam csajjal. -nevetett Logan majd megnyugodtam hogy nem jelentett semmit.

-Ti pasik olyan rohadt perverzek és mohók tudtok lenni! Elképesztő. -nevettem.

-Ne is mond. Na gyere menjünk haza. -fogta meg a kezem Logan és haza sétáltunk.

Amikor beértünk a házba rögtön Kendall szobája felé vettem az irányt.

-Szia kicsim. -csókolt meg.

-Szia -mosolyogtam majd elmeséltem hogy Logan megcsókolt de miért mire Kendall megint csak röhögött.

-Kendall ne haragudj de mit vettél be nevető növelő orvosságot? Egész nap mindent csak nevetéssel reagálsz le. -mosolyogtam majd magához húzott.

-Maradj itt velem. -nyomott puszit a fejemre. Furcsálltam. Valamit titkolt tudom nem a csóknak van hozzá köze de akkor mi? Remélem csak hallucinálok.  

Egész estét Kendallel töltöttem filmeztünk beszélgettünk csókolóztunk jó kis este, néha James Carlos vagy a többiek is bejöttek.

Este Kendall megkérte Logant és Luke-ot hadd aludhassam vele. Na jó ez már nagyon gáz. Mi  a baja?

-Kendall minden oké? -mosolyogtam amikor mellé bújtam az ágyba.

-Persze miért kérdezed mi lenne? -nevetett kínosan mintha valamivel lebukna. Hagytam a témát. Remélem semmi olyan amire gondolok csak velem akar lenni mint én vele.

Reggel...

Kendall mosolygott rám és üdvözölt egy csókkal.

Lassan ő lement én meg átmentem átöltözni.

Katyvel találkoztam a folyosón... 

-Ohh ugyan arra gondoltunk. -olvadozott Katy amire én felnevettem.

Amikor leértünk elnevette mindenki magát ugyan is 

 Katyvel olyan ruhát vettünk fel Kendal és Logan pedig olyan poharakból ittak mint a mi pólóink. 

Jelenleg én voltam Batman mert imádtam annak a jelét de Superman a kedvencem. Jól van na kicsit fordított vagyok. :D

-Ja? -nézett rám James hülyén.

-Nein. -nevettem. 

-You not love me? -nézett sértődötten.

-No, I love you so much. -pusziltam meg.

-Okey good. -mondta mire mindkettőnkből kitört a nevetés.

James én Ash Carlos elmentünk egy játékterembe. Kiakartunk egy kicsit mozdulni így elmentünk játszani. Igen modern fiatalok.

Csocsó. Én és James 2:1 Nyertem. Jéghoki. Én és Ash 3:2 Nyertem. Az utolsó játéknál bowlingnál Carlos már felkötötte a gatyáját mert látta hogy tudok. Haha.

4:4 ahh Döntetlen. De örülök neki majd játszottunk vissza vágót ahol hagytam a fiúkat nyerni.

Késő délután értünk haza majd csak ledőltünk a kanapéra.

Katy napozott Luke Cal filmeztek Mike Logan Kendall meg valamivel szórakoztak.

• Vajon miért viselkedett furán Kendall vagy csak Aby képzelte be? ,

A következő a 2 évad lesz már :) Remélem várjátok! <3 

Blog/BTR csoport: https://www.facebook.com/groups/836963519695856/845184662207075/?ref=notif&notif_t=like 

O-o

O-o

Kendall kómásan sétált le a lépcsőn majd amikor meglátott rám mosolygott és adott egy puszit és leült mellém.

-Lenyomom a torkodon. -üvöltötte Katy aki Calt kergette. 

-Én meg szerszámomat a te torkodon. -üvöltötte vissza Cal de közben futott előle. -Aby ments meg ez pszichopata. -mutatott a égnek álló hajú házisárkány Katy-re.  

-Ébresztő királylány. -fogtam meg James pohár vizét és öntöttem Katy arcába amikor közeledett felénk.

-Tudod ki a pszichopata gyíkarcocskám. - gurult be Katy.

-Nézz magadra. -mutatott Cal Katyre.

-Ki miatt ilyen a hajam? Miattad! Ki miatt van szétnyírva a pólóm? Miattad! És ki tépte le a pónipandám fejét? Te!!! És még én vagyok a pszichopata. -morgott Katy. Vicces volt imádom amikor dühös de nem tudom mit csinált az a két hülye mert láttam hogy Mike keze is benne van a dologban.

Megfogtam Katy kezét és felvittem a szobájába. Előpakoltam ruhákat sminket majd elkezdtem kifésülni a gubancát. 

-Szőkém!. -böktem meg mindig így becézem.

-Hülyém. -bökött vissza.

Elmondtam neki is a megállapodást Kendallel mire jól kiröhögött.

-Kis hernyó. -öltöttem ki a nyelvem ma valahogy gúnyolódos kedvünkben voltunk.

...

-Hiányzol. -súgta a fülembe Kendall.

-Te is.- mosolyogtam de legszívesebben rátapadtam volna akár csak ő.

Ebéd után. 

Kendallhez bementem és leültem az ágyára ahol ő is tartózkodott.

-Vedd fel. -dobott nekem egy inget. 

-Minek? -néztem rá kérdőn.

-Mert ha még egyszer a melleidre nézek rohadtul megbánom majd amit teszek. -nézett rám komolyan de én csak letettem magam mellé.

Próbáltunk értelmes dolgokról beszélgetni de ő állandóan a melleimet én pedig az ajkait néztem amitől 80% -ra már beindultam. Ahh átkozott pasi.

-Na jó egyezzünk meg. -mondta egy kis szünet után Kendall. -Együtt szegjük meg az egyezséget. Te is vesztes és én is de én ezt rohadtul nem bírom tovább hogy nem érhetek úgy hozzád akkor amikor akarok... Na? -nézett rám mire mosolyogva oda bújtam hozzá és szánk egybe forrt.

Lassan ledöntött az ágyra és a melleim felett kezdett el csókolgatni én meg körül kulcsoltam a lábammal a derekát.

Levette a pólóm amit a melltartóm követett és ott kezdett el nyalni. Minden porcikáját kívántam.

A gatyámat nem vette le csak fogdozott és csókolt.

Egyszer csak...

Logan nyitott be és a tekintete rá tapadt a testemre.

-Öhmm izé bocsi a zavarásért. -beszélt de közben nem vette le rólam a tekintetét. Ultra ciki. Egész Kendall hibája. Bár én nem zártam rá az ajtót. Mindegy megtörtént. 

Logan amikor hosszú várakozás után kiment Kendall lepattant rólam én pedig felöltöztem.

Általában ilyenkor káromkodnak vagy bármi de mi csak elkezdtünk nevetni hogy milyen hülyék vagyunk. 

-Aby de vigyázz ismerem Logant tudom hogy rád fog nyomulni. Nem kell eltaszítanod menj bele nyugodtan. -mosolygott Kendall de én nem értettem miről beszél.

Magához húzott megcsókolt.  -Hiányoztál. -fogta meg a seggem.

-Akár csak te nekem. -pusziltam meg majd Logan után mentem.

Logan lent volt a nappaliba és a Patrikon röhögött. Leültem mellé amikor rám nézett.

-Nincs kedved sétálni? -böktem ki a szavakat mire felnevetett. (?) 

-Nyugi kifejezetten tetszett amit láttam de nem kell az miatt aggódnod. -nevetett majd megint nevetett csak most spongyán. -De amúgy van kedvem csak átöltözök. -kacsintott majd felállt és felment.

-Na mesélj csak. - vont kérdőre Carlos amikor leültem mellé a pulthoz.

-Mit? -dadogtam mert nem vagyok jó hazudó.

-Ki vele kislány. -ölelt át hátulról Luke. -Mert ha nem beszélsz magadtól akkor a pingvined sorsára jutsz. -nevetett Luke mire Ash is rám nézett és elkezdett kuncogni.

-Haha engem nem lehet gatyába dugni. -vetettem egy pimasz grimaszt.

-Kipróbáljuk? -fogta meg a fejem Luke.

-Hemmings sicc! -mutattam el magamtól de szerencsére lejött Logan.

-Komolyan tovább öltözöl mint Katy. -fogtam kézen Logant.

-Jó van na meg kellett ennem egy csomag gumicukort mivel hülye Patrik ott csámcsogott előttem és mutatta hogy mije van.

-Gyere te gumimaci. -rángattam mielőtt Luke vagy a többiek kitalálnak még valamit.

-Hova megyünk? -kérdezte?

-Fagyira mert míg te megettél egy egész csomag gumit én nekem a nyálam csurog a fagyira. 

-Tudok egy tuti helyet. -kacsintott.

-Imádom Köszi. -szorongattam Logant amikor megkaptam a giga mega fagylaltomat. 

Logan jégkását kért de megkóstoltuk egymásét. 

-De finom. -olvadoztam a fagyi helyett.

Nagyon sokat beszélgettünk Logannel megtudtam milyen a másik élete Amerikába és már mind a négy srácnak nagyon hiányzik az otthona.

Meséltünk a szerelmi dolgainkról elmondta hogy egy nagyon komoly kapcsolata volt a sok kis semmi mellett amikor már feleségül kérte a lányt de ő nemet mondott és idő múlásával elszakadtak egymástól.

...

-Logie ne!!! -futottam előle.

-Vissza kapod! -futott utánam majd elkapott felkapott a levegőbe majd letett.

Elkezdte ütni a seggem amit azért kaptam mert egy csajnak véletlenül rácsaptam a seggére és amikor megfordult Loganre nézett rögtön mert azt hitte ő volt és pofon vágta. Sírtam a röhögéstől. És most bosszút áll.

-Fáj a seggem. -nevettem.

-Nekem meg az ütés nyoma. -mosolygott majd elkezdett csikizni.

-Ne hadd abba. Mert téged is megcsaplak. -fenyegettem.

-Igen? És hol engem is seggen ütsz? -nevetett.

-Nem akkor neked középre rúgok. -vigyorogtam de nem vett komolyan de miért is tette volna hisz úgy se rúgnám meg.

-Hé! -sikítottam amikor váratlanul hátulról belemarkolt a seggembe.

-Következő a melled lesz. -vigyorgott mint Luke amikor perverzségre készül. Most értettem meg mire gondolt Kendall. Logan is egy kis perverz disznó.

-Akkor még egy csajjal felpofoztatlak. -nevettem. 

-Igen? Vállalom. -nevetett fel ördögien majd közeledett felém és mielőtt futhattam volna elkapta a derekamat. Magához húzott és egyik kezével beletúrt a melleim közé.

-Veszed ki. Mindenki minket fog nézni. -csaptam a kezére. 

-Nem érdekelnek. -majd a nyakamhoz hajolt.

• Vajon mik Logan-ek a szándékai Aby-vel? Lehet köztük bármi is?

Perverzek

Perverzek 

/Kendall szemszöge/

Világosodás előtt még haza vittem mivel nem épp örülne ha reggel arra kelne hogy mindenki őt bámulja. Betettem Luke mellé az ágyba aki kómásan rám mosolygott majd át is ölelte Abyt.

Mosolyogva néztem őket olyanok voltak mint két testvér. Ha pedig az elkövetkező hétre gondolok rosszul vagyok. Inkább megszegem és vállalom a büntetést  mint hogy nélküle kibírja egy percet is.

Vissza mentem a szobámba majd mély álomba merültem.

/Aby szemszöge/

-IRWIN! -kiabáltam mint egy őrült amikor kinyitottam a szememet. Egy nagy puffanást hallottam mellettem. Luke leesett az ágyról!!! 

Amikor lenéztem az ágyról egy süket Luke fogadott az a pofa. Xd

-Mi a szar bajod van? Nem dobog a szívem úgy megijesztettél te nem normális. -dühöngött és fájdította mindenét Luke.

-Nem kértem ébresztőt ROSS! - röhögött előttem Ash aki rohant be a szobámba rémülten de amikor meglátta Luke-ot még mindig a földön hemperegve elkezdett röhögni.

-Mit csináltál a pingvinemmel? Megerőszakoltad? -mutattam felé a kedvenc plüssömet.

-Miután Cal és Mike betette a gatyámba hogy elélvezzem igen megerőszakoltam talán baj? -nézett rám. Tüzet okádtam és eldobtam a plüssömet vagyis inkább hozzá vágtam Ashoz. 

-Beteg állatok! -kezdtem durcizni.

-Na csoda most már nem csak én vagyok egy beteges vad állat. -állt fel Luke a seggét simogatva.

-Te meg se szólalj aki szemem láttára smárolta le a pingvinemet. -mutattam Luke-ra.

-Figyelj addig jó amíg nem tudsz Mike és Calról addig még nem dobod ki a kukába.- nevetett Ash.

-Egy napig nem voltam veletek és ti testi bántalmazásokat visztek végig a pingvinemen? Felháborító! Azt se tudom mivel moshatnám ki. - dühöngtem.

-Miután az agyam és a fülem károsításáról nem beszélek akkorát estem az ágyról hogy azt se tudtam hirtelen milyen rohadt jó pasi vagyok. És nekem minden reggel ez jut először az eszembe szóval ne neked álljon feljebb. -beszélt a kis egós majomka.

-Én négykézláb futottam ide hozzád megérdemlem hogy ne ítélj el azért mert a pingvinedet megtanítottad hogy kell tökéletesen elélveztetni egy pasit te hibád 100%-ban.  -szólalt meg a pingvin megerőszakoló.

-És ezért tudod mi jár. -néztek egymásra és közeledtek felém.

-Nem és nem is akarom tudni. Húzzatok innen mert rátok hívom az FBI. És nem viccelek. -vettem el Luke párnáját és tettem magam elé.
Ash benyúlt a paplanom alá majd éreztem az érintését a lábamon. *-*
Ash az a srác akivel régebben elég sok volt köztünk nem szimplán barátság. Luke mindig csak legjobb barátnak akartam mert túl jó barátok vagyunk ahhoz hogy elrontsuk bármivel is. Testvérem.
Ash viszont nagyon közel állt hozzám és én is hozzá. Komoly kötelék alakult ki köztünk de végül rájöttünk hogy nem működne főleg amikor eljöttek Sydney-be.
Lassan Luke is benyúlt a takaróm alá és elkezdtek tapizni mire én a fejüket vertem a párnával és sikongattam.
Miután elláttam őket párna ütésekkel megvárták hogy felöltözzek persze egészet végig nézték.
-Húha. Ilyen látványt nézni mindent reggel. -kommentált Ash.

-Ugye ugye. -ölelt át Luke hátulról és belepuszilt a nyakamba.
-Na menjünk. -fogtam kézen a két srácot majd elmeséltem nekik miben egyeztünk meg Kendallel.
Fogadás. Ahh, így vissza gondolva nagyon hülye voltam hogy gondolhattam hogy kibírom nélküle egy napig is?
Nem baj ha megszegem minél hamarabb túl lehetünk rajta legalább.

• Vajon melyikük szegi meg hamarabb? Aby vagy Kendall?

Nem sokára hozom a 2 évadot csak még ennek megírom a folytatását. :) :* ♥