Dark Secret

Dark Secret

Hogy mi Katyvel a titkunk amit magunkkal vittünk mindenhova életünk során? Amivel nap mint nap szembe kellett néznünk az utcákon az iskolában és bárhova ahova mentünk? Az emberek.

Katyvel ahogy bekerültünk a gimibe az emberek folyamatosan bántottak. 

Nem csak lelkileg. 

Mindig is sokan irigykedtek ránk hogy kiállunk egymásért magunkért hogy van kire mindig számítanunk... .

Amikor még csak beszólogatások mentek magasról letojtuk de amikor már átment fenyegetésbe tettekbe már nem volt olyan egyszerű.

Az életünk nem volt biztonságos. Se otthon se iskolába utcákon meg pláne. 

De hogy miket is tettek velünk? A lelki bántásokat most hagynám.

Néhány csapat lánnyal és az ők menő haverjaikkal kezdődött.

Katyvel nem volt szükségünk barátokra miután megismertük őket. Ezt rettentően irigyelték főleg hogy a fiúk nagyon kedveltek minket. Nem voltunk pipiskék megjátszók és mások életét tönkre tenni se volt a célunk. Viszont hamar prédák lettünk.

Első ilyen testi bántalmunk a fujtogatás volt. Víz alá dugták a fejünket és addig fujtogattak amíg nem látták rajtunk hogy szenvedünk. 

Azt élvezték. Mintha fájdalomból táplálkoznának itt az emberek. Az első ilyen után 1 hét múlva jött már a következő ahol megvertek minket. Össze rugdostak megütöttek vagy épp valami keménybe verték bele a fejünket ahol elvesztettük az eszméletünket. És ezek a bántalmazások csak egyre fokozódtak. Igen hülyék voltunk hogy nem szóltunk még az elején senkinek hogy menőztünk hogy ez csak egyszeri alkalom és nagy lányok vagyunk már. Ehhez soha nem lehet elég nagy valaki.

Minden nap tettek gúnyos megjegyzéseket ránk. Nem bírtuk azt az életet. Ha kimentünk az utcára azt vártuk mikor üt le valaki és ver minket agyon. Az öcsémmel soha nem mertem nyilvánosan mutatkozni mert féltettem hogy ha velem lássák ő is erre a sorsa jut. Nem engedhettem meg! 

Semmit nem tudtunk élvezni az életből míg oda jutottunk hogy a fájdalom volt amiből táplálkoztunk. A testi sebek begyógyultak de amit nekünk okoztak azok örökre bennünk maradnak. Ezért kellett eljönnünk innen új életre volt szükségünk. De én vissza jöttem a pokolba és kitudja mikor csap le rám megint ez az egész csak már nem lesz ki megmentsen. 

Nem szívesen gondolok rá de ha itt maradok nem sokáig fogom bírni. Össze omlok belülről. Nem lesz ki megmentsen. Egy ember aki megtehetné az éli saját életét fájdalmak nélkül. Ez az én sorsom életem a Fájdalom.

• Vajon tényleg nem sokáig fogja bírni?