Without you (Nélküled)♥

Without you ♥

Kiléptem a repülőgépből a váróterem felé vettem az irányt ahonnan nem rég még Sydneybe indultam Katyvel. Most pedig vissza jöttem teljesen magam. Nem tudom mihez kezdjek életemmel sorsommal.
Elvettem a bőröndjeimet majd elindultam az kijárat felé.

Újra Londonban. Gyönyörű város de nem tudok elveszni a szépségében azok után amiket átéltem itt.
Hideg kellemetlen idő van megint madarak károgását hallani semmi se maradt meg Sydneyből. Minden ellentét. Elindultam az igen ismerős úton és halkan elkezdtem énekelni. Úgy érzetem most a sírást ez váltja fel. Segít. Remélem. Vissza a régi életembe.


Én nem kértem az élete, és azt sem, hogy veled legyek 
Te eljöttél, s minden így lett szép
A sok – sok emlék felkavar, de átölel egy régi dal
A lelkem mélyén téged várlak újra

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Idő gyógyír, seb beforr, most sok – sok emlék átkarol 
De nélküled csak halott tárgy vagyok 
Mert jött egy szörnyű pillanat te múlt lettél egy perc alatt
És nem dalolsz már többé hozzám bújva

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Egy varázslat a lelkemen, az, hogy te éltél velem 
És két karodban boldog voltam én 
Most megtenném, amit lehet, amit csak ember tehet
Ha bármely percét átélhetném újra

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Kergetem az álmokat, mert álmaimban velem vagy
De reggel minden szürke, és sivár
Már a fénykép csak, mi volt egy fekete angyal elrabol
Most itt állok, a szívem lángra gyúlva

Hallelujah, hallelujah
Hallelujah, hallelujah

Elmondhatatlanul hiányzik az érintése a számon vagy édes ujjai ahogy összekulcsoltuk és biztonságot nyújtott már csak maga a jelenléte hogy velem van. De nincs, ezzel elment és én is. Egy új élet kezdődik neki és nekem is egymás nélkül.
Teljesen igaz bármit megtennék csak hogy vele lehessek. Mit csinálhat ő, hiányzom neki? Utánam futna és vissza vinne hogy újra egy párt alkossunk? Amint tud tovább lép rajtam és elfelejt? Vagy ugyanúgy szenved mint én és nem találja a helyét és mindent megtenne kettőnkért.
Szükségem volt rá. Felmentem a hídra megálltam a közepénél messzire néztem közben élveztem a szél suhogását a fülemnél és Kendall lélegzet vételét képzeltem el a nyakamon majd felkiáltottam: Hiányzol! Örökké te leszel az én másik felem aki nélkül nem létezem. Találj rám és ments meg! Szeretlek örök szerelmed- kiabáltam ki magamból. Sírni már nem tudtam erőm se volt és könnyeim is mind kihullattam. Tovább kellett lépnem. Megfogom tudni csinálni TÚLÉLEM!!!
Az emlékek majd segítenek hogy volt egy jó időszakom. 
Mély levegőt vettem amikor megálltam az ajtónknál és bekopogtam. Anya nyitott ajtót.
-Kicsim. -ragyogott fel az arca amitől elmosolyogtam magam és átöleltem.
A nappaliba megláttam apát aki tárt karokkal fogadott.
-Öcsi. -kiáltottam amikor David futott felém.
-Aby. -puszilt össze vissza majd a szüleim mosolyát és öcsém boldog arcát elnézve talán nem tettem olyan rosszul hogy haza jöttem. Lehet hogy nekik rám van szükségük.
Leültem a régi konyhába ami kicsit se hasonlított a fiúkéhoz de én így szeretem.
Nagyon sokat beszélgettünk szóba került persze hogy miért jöttem haza amire azt mondtam hogy tanulmányaim miatt haza küldtek meg papírokért. Mindent elmondtam a srácokról Kendallről is meséltem de ekkor már nehéz volt vissza tartanom a sírást. Itt kellene velem lennie. Fognia a kezemet. De nincs itt. 
De volt egy fontos pont ami segített hogy nem csináltam akkora hülyeséget: Mosolygok. Nem hittem volna hogy még fogok tudni a síráson kívül mosolyogni is.
Öcsivel sokat játszottunk majd a szobám ajtajához léptem. Nagy betűkkel oda volt írva: Believe in Yourself and Never give up your dream!!! 
Benyitottam. Tisztaság volt. Egy dolgot jelentett: Vártak haza! Könnycseppek jelentek meg a szemembe majd besétáltam.
Végig simítottam a gitáromat leültem az ágyamra és kinyitottam egy dobozt: Régi fényképek.♥
Újra kezdem a régi életemet Kendall Katy és a többiek nélkül. Soha nem fogok még úgy valakiket a szívembe zárni mint őket. 
Észre se vettem hogy sírok öcsém aggódó tekintete vetette észre.
-Aby miért sírsz? -könyökölt a térdemre. 
-Tudsz titkot tartani? -mosolyogtam rá amire hevesen elkezdett bólogatni imádta amikor titkot bíztam rá sosem kotyogta ki. -Nagyon hiányzik egy fiú aki a mai naptól kirepült az életemből és fel kell dolgoznom ezért hogy ha könnycseppeket látsz az arcomon ezért van de ne aggódj miatta. Helyre jövök. -pusziltam meg a homlokát.
-Ne aggódj miatta ha olyan fontos vagy neki mint ő neked hogy sírsz miatta akkor megfog oldódni. -mosolygott én pedig elképedtem rajta hogy egy kisiskolás milyen mély érzésekkel érez.
-Nagyon szépen köszönöm. -öleltem meg majd elmosolyogtam. 

• Vajon igaza van Aby testvérének? Aby tényleg tovább fog lépni?