Alagút

Alagút

/Aby szemszöge/

Egy alagút elején álltam. Mindenhol sötétség. Egyre beljebb voltam az alagútban egyre éreztem a nyomasztó sötétséget. Körbe néztem körülöttem mindenhol kezek. Segítő kezek akik azt akarják hogy életbe maradjak akik harcolnak értem. Olyan kéznyújtásnyira voltak tőlem de amint kinyújtottam feléjük a kezem hogy megkapaszkodjak porrá váltak. Mintha szellem kezek lennénk és nem tudom őket megfogni.

You!!!

Egy halvány világosságot láttam meg beragyogni de amint elkezdtem beljebb menni egyre halványabb lett majd végül eltűnt ahogy jött, ahogy a sok kézzel együtt. Teljesen magam voltam.

A sötétség magába akart nyelni a betegség a hatalmába akart keríteni.

Sikerült nekik.

Erősen becsuktam a szemem és vissza gondoltam az eddigi életemre ami mint egy szép film pörgött le előttem.

A gyermek korom minden kis örömét sérülését szeretetét  átéreztem ebből merítettem az erőt.

Lassan előjöttek a iskolás kori emlékek majd a sok bántás és a mostani életem.

Hálás voltam az életnek. Megtanított talpra állni megmutatta milyen az igaz erős szerelem és az igaz barátság.

Most pedig elveszi tőlem. Ez már kevésbé jó de nem panaszkodom. Csak ennyi van megírva nekem. És itt vége lesz a történetemnek és a többieknek nyílik egy új nélkülem.

Fáj erre gondolnom de el kell fogadnom ha átlépek. Harcolok küzdök ameddig bírok és van erőm.

Hisz mennyi mindenen mentem keresztül amihez mind erőre volt szükségem. Ez olyan mint a játékok. Meg van mennyi erőd van ami vagy elfogy vagy növekszik ha elfogy újra lehet tölteni de lehet hogy már késő. Az én esetemben is már lehet hogy késő.

Azokra gondoltam akik erőt nyújtottak akikbe még kapaszkodhatok.

Kendall aggódó hangja visszhangozott a fülemben. Lágy volt szeretett teljes aggodalmas.

Nem tudtam hogy életbe maradok vagy a meghalok de boldog életet éltem amit újra átélnék.

• Vajon életben marad elég erős a szerelmük hogy megmentse Abyt?