Fájdalmak...

Fájdalmak...

1 héttel később...

Egyre több barátom lett de az esték egyre elviselhetetlenebbek. Féltem...az új barátságoktól... a szerelemtől...az elfelejtéstől...

Új barátokban nem bíztam... Szerelem...elvesztettem... Elfelejtés... mindenki akinek fontos voltam elfelejtett...

Jackkel szorosabb lett a kapcsolatunk ahogy a húgával is és a többi srácot is nagyon megszerettem.

De semmi se volt jól... Velük akartam lenni... akikkel nem lehettem... akik elfelejtettek...

Össze tört a szívem...  

Heartbreaker

Talán még a halált is elviselhetőbbnek képzeltem.

Egyre befele forduló lettem. 

...

Bioszra készültem amihez a cuccaim máshol voltak.

Rossz elhagyatott hely volt. Nem szerettem ott magam lenni. De szükségem volt a magányra.

Vettem ki a könyveimet amikor lépteket halottam a lépcsőről. Megdermedtem. Nem mertem mozdulni. Reméltem hogy az a valaki is csak a cuccaiért jött... 

Egyre hangosabbak voltak a léptek hozzám jött. Próbáltam higgadt maradni.

A szekrényemben voltam hajolva mintha valamit nagyon keresnék... amikor egy kezet éreztem a seggemen. Rögtön megfordultam és levettem róla de erőszakos volt és csak még közelebb volt hozzám. Megismertem. Roland volt az. Aki a legjobban hajtott rám és az iskola legrosszabb sráca. Összes lányt lefekteti és dobja.

-Hagyjál békén Roland...- próbáltam magamtól ellökni de mivel ő a foci csapat kapitánya is nagyon izmos és magas.

-Ugyan már csak egy alkalom. Te is jól fogod magad érezni és engem is kielégítesz. -vigyorgott rám amitől felfordult a gyomrom. Minden csaj oda volt érte és Jackért csak Jackkel ellentétben ez egy igazi gyökér volt. 

Belemarkolt a seggembe és közeledett az arcával. A szája a fülemet csókolta ahogy a keze kalandútra indult. Először próbáltam úgy rúgni hogy pont középre menjen de túl közel volt a teste és nem tudtam mozdulni így csak a lábára léptem.

-Ejnye kislány ne légy ilyen. -majd a szája a nyakamra vándorolt itt már nem bírtam az érintéseit. Elkezdtem kiabálni torkom szakadtából.

-Segítség. Valaki. -reméltem hogy valaki meghallja.

-Lehetek durvább is. -és a szerszámját hozzám nyomta amitől felnyögtem az undortól és kiabálni próbáltam de ekkor valaki letépte rólam és a földre esett. Jack volt azt ő tépte le rólam. 

Soha nem láttam még ennyire dühösnek mindig mosolygott a szeme mindig csillog de most düh aggodalom féltés és méreg torzította el az arcát. Nem engedte hogy magához térjen Roland mert akkor könnyen fordíthatnak az álláson. Viszont Roland bevitt egy bal ütést Jack arcába mire felsikítottam. Orrából dőlni kezdett a vér amit a pólójával törölt és bevitt egy jobbost Roland arcába. 

-Te mocskos szemét próbálj csak még egyszer hozzá érni vagy rá nézni kitaposom a beled. -pofozta Jack a támadómat. 

Jack amint elengedte hozzám szaladt és a karjaiba szorított.

-Ne haragudj nyuszi egész az én hibám nem figyeltem erre a disznóra. -vádolta magát közben ő volt az aki megvédett.

-Jack hisz ha te nem vagy... te mentettél meg ne próbáld magadat vádolni megértetted?- néztem rá szigorúan mire meglágyultak arc izmai. 

-Nem bántott, nem csinált olyat... -akarta rám zúdítani a kérdéseit de én átöltem a nyakát és megcsókoltam. Magába fojtotta a kérdéseit és csak csókolt közben a derekamat átölelte szorosan.

A szája gyengéd és puha volt és eltűnt belőle minden agresszió amit előbb láttam rajta és főleg a szemébe. Sokáig jártak nyelveink egymás szájába és nem bántam hogy ezt teszem. Hisz Jack az aki minden nap mellettem van aki megvéd vigasztal és megnevetett. Kendall gyáván elengedett és elfelejtett. Többé nem foglalkozom velem.

• Aby tényleg túl lép Kendallen és Jackkel össze jön?