Külön kiadás

Külön kiadás

Sziasztok :) Ezt a részt versben fogom megformázni. Ami azt jelenti hogy vers fogja elmondani Aby és Kendall fájdalmát vagy hangulatát :) :* Remélem tetszik és a következő már rendesen fog íródni csak a változatosságok kedvéért lesz ez most. ♥ És nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a véleményeteket nagyon jól esnek. Remélem továbbra is hű olvasóim maradtok. <3 Xoxo... ♥

/Aby szemszöge/

Szeretem őt, nincs más választás,
nem mondhatom el, így nem lesz folytatás.
Leírnám egy levélben, hogy mit is érzek,
titkot nem őrző a levél, és titkom nagyon féltem.

Mástól kapott vigaszok nem érnek semmit,
feladom a harcot és nem szeretek senkit.
Az én szívem porcelán volt, de most végleg összetört,
álmaimban egy nagy tőrrel háromszor már megölt.

Szívemet nem tudom, hány fele is töri.
Míg a szívem meg nem szűnik dobogni,
őt keresem, és őt is fogom szeretni.

Ha tehetném, az időt visszavinném oda,
hol nem volt még senki semminek az oka.
Nem lehet, ezért harcolok ellene,
nem tudok dönteni, hogy nélküle vagy vele.

Darabokra törve a szívem még dobog,
hűvös éjszakákon mindig érte lobog.
Összetörve, mint az üveg, fájdalommal teli,
tálcán kínálhatom szívem, úgysem kell neki.

...

Furcsa lett már a magány íze,
különösen cseng most a hang is,
mi belülről fakad,
de mégis némán hordozom, s dísze
áthatja tömör álmomat.

Kissé fordítva történik minden,
utadnak nem csak te szabhatsz irányt.
Céltalan, semmi a lelkem
s a sorsom, halkan cipelem e kincset,
mint gigantikus csalódást.

Egy vagyok a rengetegben,
mint gyertya, ha elveszti lángoló tüzét,
mint kezdő szélvihar,
mikor a hűs reggelekben
örökre elfojtja vak dühét.

...

Csak nézem, és arra gondolok,

Milyen üres nélküled a világ.

Eljön majd a perc, velem leszel végre,

boldogan kel fel a nap a kék égre.

/Kendall szemszöge/

Nézek magam elé, de nem tudom miért,

Akire gondolnék, azt már elvesztettem rég.

Mégis csillogó szeme, mézédes ajka,

Minden estém legszebb gondolata.

Illata akár a tavaszi szellő, kellemes és káprázatos,

Érintése, mint a selyem, lágy és csodálatos,

Tekintete, mint egy őzé, de néha akár egy vadmacska,

Ez az a dolog, ami hiányzik az életből minden éjszaka.

Szerelme már nem az enyém, s mindez hibák sorozata,

Bizalma megingott bennem és sajnos ezt okozta.

Elhagyott, mert nem én vagyok boldogsága kulcsa,

S éljük életünket tovább, akár egy árva szál rózsa.

De mindaz, amit érzek nem mindennapi dolog,

Szerelmem változatlan, szívem érte dobog.

S ha kérhetnék bármit és az teljesülne vala,

Ez a lány lenne elmém első gondolata.

Talán egyszer, hosszú idő múltán ráébredünk arra,

Isten is egymásnak teremtett minket erre a világra,

Megszeretjük ismét egymást, s tiszta lappal újra,

Együtt megyünk a boldogság mezején gyalogútra.

Azt remélem, ráismersz, hogy Te vagy ez a Múzsa...

• Vajon együtt lesznek még valaha is?

Remélem nem baj  hogy ez a rész ilyen lett ha nem jött be akkor nyugi mert már a következő nem ilyen lesz :D Ha pedig tetszett és olvasnátok még így egy két részt írjátok meg ide vagy a csoportomba: https://www.facebook.com/groups/836963519695856/851034968288711/?notif_t=like :* :* :*