Bemutatkozás

Bemutatkozás

A városba hülyültünk még jó darabig amíg Katy fogta magát és kinyúlt egy padon.

-Én.Nem.Megyek. Tovább egy tapotatt se. -rinyált Katy.

-Jó akkor itt hagyunk. Egyszer biztos még össze futunk. -kacsintottam rá majd a fiúkra néztem hogy vegyék az adást és húzzunk.

-Aby!!! Meg ne próbáld tenni hogy itt hagytok. -kiáltott utánunk de mi már kissé messzebb jártunk amikor hallottuk hogy fut utánunk és mind elkezdtünk röhögni. -Mondtam hogy beválik. -kuncogtam.

-Csak gyere ide!!! -kiáltotta és elkezdett kergetni én meg még mivel akarok élni és főleg az új életemet inkább óvom magam Katy gyilkos körmeitől. Már volt tapasztalatom a körmeivel találkozni és nem ajánlom senkinek. 

Épp a fiúk között futottam amikor Ash felkapott és terpeszt csinált és előre hátra hintáztatott a lába között. Csoda hogy nem érintettem a talajt.

-Na látod cica egyszer nekem is így szét tehetnéd a lábad mint Ash. -perverzkedett Luke.

Nem reagáltam rá semmit csak megpróbáltam megtalálni az egyensúlyomat miután letett a földre Ashton. Imádom a nevét főleg rövidítve: Ash. ☺

Fél órát kellett még talán összesen sétálni miután egy zárt és biztonságos helyre értünk.
-Ugye nem. Ezt csak egy rossz vicc. a-aaaa az kizárt! - akadozott a beszédem mivel nem hittem el hogy létezik ilyen ház. Gyönyörű és óriási.
-Mi a baj kislány? Nem hiszel a szemednek? -bökött meg Cal nevetve.
-Őszintén? Nem. -nevettem.
-A cuccaitokat már meghozta a taxi az miatt ne aggódjatok.- mosolygott Mike majd előre engedtek és kinyitották az ajtót.
-Ja és a vadparasztok miatt akikkel találkozni fogtok ne aggódjatok jó fejek. -kacsintott Luke.
-Nálad nem lehetnek jobban vadparasztok. -kacsintott Katy Lukra mire ő csak kiöltötte a nyelvét.
-Sziasztok. -mosolygott 4 hihetetlenül helyes pasi amikor bementünk.
-Heló. Meghoztuk a csajokat. -pacsizott Ash mindegyikkel majd a többiek is.
-Aby!!! Álmodok? Csípjél meg ha ez valóság. -bökött a fiúk felé.
Erre nem kellett mondania kétszer Katynek jól belé csíptem amitől fel -auuu-zott így mindenki ránk nézett.
-Sziasztok. -jött oda egy égnek álló hajú srác. Nagyon aranyos volt és aww a gödröcskéi. Katyvel rögtön felfigyeltünk rá. -Logan Henderson vagyok. Örülök a találkozásnak. -mutatkozott be majd megölelt minket.
Sorba jöttek a többiek nevek szerint Carlos James és Kendall.
-Üdv csajok. Remélem jól fogjátok magatokat érezni én Kendall vagyok. -mosolygott de valahogy elvesztem gyönyörű zöld szemeibe és a mosolyába. Katy éles hangja zökkentett ki még időbe mielőtt elolvadnék mint a Milkám a napon mint amikor strandon voltam. Kár volt érte. Azóta is gyászolom.
-Öhmm. Hellósztok. Én Aby Ross vagyok Londonból. 17 vagyok egyedül álló.
És ekkor hallottam köhögcsélést Luke-tól aki ott suttogta hogy-nem sokáig- én meg rá néztem szúrósan.
-Idő közben meg majd úgy is jobban megismertek- mosolyogtam majd Katy is bemutatkozott aki elég sokat beszélt amit már csak végig röhögtem amikor oda ért hogy... -Kedvenc mese hősöm a Hulk és egyszer már találkoztam is bár álmaimba már meg is mentette az életemet. na de mindegy is röviden Katy vagyok. -itt pedig már dőltem a röhögéstől.

szuper cukik*-*

(Logan,James,Kendall,Carlos)

-Hol vannak a cuccaink? - kérdezte Katy majd leült egy székre a konyhába ami egybe volt nyitva a nappalival is.

Carlos oda mutatott ahova a 4 bőröndünk volt.

Én is oda mentem a konyha pulthoz és felcsusszantam egy bár székre. elkezdtem szemezni egy eperrel de amikor épp elakartam venni Luke lecsapott rá.

-Mekkora egy szemét vagy. Azt én néztem ki magamnak. -majd kivettem a kezéből még az épp epremet. Majd direkt hogy idegesítsem szeme láttára ettem meg a piros és érett ízletes epret.

-És még ki a szemét. -durcizott be mire én hangosan felnevettem.

-Hol fogunk aludni? -kérdezte Katy.

Erre a kérdésre csak egy ördögi nevetést adott Luke válaszul.

-Ki van zárva hogy én vele aludjak egy szobába. Még mit nem!. -csattantam fel.

-Pedig de kislány. -nevetett Calum.

-Ne szórakozzatok velem. Ekkora ház és nem aludhatok magam? - néztem a srácokra.

-Lenne... de mindet átcsináltuk valamilyen szobává. És van egy vendég szobánk de oda nem mész egyedül. - kacsintott Ash.

-Ne hisztizz már cica örülj hogy velem aludhatsz. - mondta Luke majd felkapott a hátára.

-Luke Hemmings most tegyél le amíg így mondom!. - parancsoltam rá de mint aki süket csak vitt fel.

Amikor a lépcsőnél voltunk csak azért is a seggemet tapizta.

-Hagyd már a seggemet. -csaptam a hátára.

-Sajnálom cica de kihasználom hogy tapizhatlak. -nevetett Luke.

-Most komolyan vele akartok egy szobába zárni? -kiabáltam a többieknek akik csak egy igennel válaszoltak hát klassz köszi szépen.

-Tessék itt fogsz velem aludni és lenni. - tett le a földre amikor bementünk a szobájába.

-Ez nagyon klassz Luke. Te csináltad? -néztem rá és részben nem is bántam hogy együtt leszünk.

-Igen.- mosolygott mire csak megfordultam és megöleltem. 

-Köszi nagyon tetszik és nem bánnom most már hogy egy helyen alszunk és leszünk. -mondtam mire adtam neki egy puszit.

2 személyes ágy volt de még se túl nagy de kettőnknek simán lesz elég hely.

Íróasztal kettő volt egyik lányosabban és sokkal tisztább volt mint a másik. Sok modern cucc volt Hifi toronytól kezdve plazma tévéig.

Szerencsére semmi rózsaszín vagy túlzásba vitt színek amitől hányni lenne kedvem szeretem a rózsaszínt meg a színeket de íróasztal vagy hogy szék vagy bármi ilyen színű legyen az nem az én világom. A fekete fehér lila kék piros bordó ezek az én színeim és szerencsére ezt Luke is tudta/tudja.

Lementünk vissza a többiekhez és leültem Katy mellé.

-Te kivel alszol? -kérdeztem vigyorgó arcát nézve.

-Mike.- mosolygott de tudom hogy az miatt hogy Luke-al leszek egy szobán.

-Ne vigyorogj már mert megijesztesz és nem lesz gáz tök jól megcsinálta a szobát.

-Mióta vagytok itt? -kérdeztem Jamest aki idő közben oda ült mellém.

-Kábé egy éve. -mosolygott. -És ti hogy hogy csak most jöttetek ide? -kérdezte és ettől a kérdéstől féltem a legjobban.

Miért? Mert Katyvel meg volt az okuk rá.  

Rájöttem, mennyire igaz az a mondás, hogy az ember nem maradhat meghatározhatatlan ideig a görcsös félelem állapotában. A rettegés vagy a végsőkig fokozódik, míg oly mértékben túlárad, hogy az ember vagy elmenekül, vagy megőrül; vagy szép lassan lecsillapodik és elmúlik. 

És én ezt tettem elmenekültem mert nem voltam képes szembe állni a problémákkal. 

-Nem tudom csak most döntöttünk így. -mondtam végül ezt mert úgy érzem nem állok kész még kitálalni senkinek arról amit Katy tud csak.

-És rendesen fogtok járni itt suliba meg minden? -jött oda Carlos.

-Hát minden héten egyik nap bemegyünk felelni vagy dogát írni de amúgy nem mert itthon fogunk tanulni. -mosolyogtam.

• Vajon mi az a titok amitől ennyire fél Aby?