Újra...de másképp

Újra...de másképp 

Este...

Luke-al együtt mentünk el aludni puszival köszöntem el mindenkitől. Egy kicsit még  beszélgettünk alváskor de aztán amikor álmosodni kezdtem megfordultam háttal Luke-nak. Nem soká érzem hogy átölelt az egyik kezével így közelebb vagyunk egymáshoz. 

-Nem baj? -suttogta a fülembe. 

-Nem. -mosolyogtam. -Jó éjt Luke.

-Jó éjt.-mondta majd elaludtunk.

Másnap...

Úgy érzem hogy egy új élet kezdődik... vagyis nem inkább egy új esély hogy amit elrontottam át szabhassam ahogy nekem tetszik ahogyan én akarom. Igazából félek is tőle. Mi van ha ugyan úgy elkövetem azokat a hibákat. De lényegében nem. Mert tanultam belőlük. De új hibákat elfogok követni hisz ki nem követ el? Mindenkinek más a hibája.Sok olyan ember van akik a tegnap terhét átviszik a következő napra.Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik és egyre több halmozódik fel bennük. Amitől a végén ne tudnak szabadulni.Így ők nem kezdenek semmit ellőről hanem csak egy szőnyeg alá söprik a gondjukat bajukat de az attól még ott marad. Én igazságból a félelemtől félek. Attól hogy eluralkodik rajtam. És azt nem akarom. 

-Aby itt vagy?- telegette előttem Luke a kezét amitől vissza kerültem a Földre.

-Jah. Igen. Csak belemélyültem a tanulásba. -erőltettem egy mosolyt de még mindig az előbbi járt az eszemben.

-Vagy a gondolataidban. -fogta meg a vállam.

-Hogy?- néztem rá érdeklődően hogy honnan gondolja.

-Egy ideje nézlek és nem abba a világban voltál észre se vettél hogy itt vagyok...- nézett bele a könyvembe hogy mit 'tanulok' -...nem  a mikro sejtek világában hanem inkább a gondolatok világában és próbálsz valamitől szabadulni. - húzta oda a székét hozzám.

-Mióta vagy te ilyen nagy professzor? -nevettem hogy oldjam a feszültséget mielőtt valamire rájön. Mr.Nagy Logika.

-Ez jó kérdés. -nevetett. -De ha akarsz beszélgetni tudod hol találsz. -kacsintott majd hagyott tanulni.

Próbáltam a bioszra összpontosítani de nem megy. Szuper.

-Valaki! Segítsen már. - ültem fel a konyha pultra.
-Mi az cica. -csapott a combomra Luke.
-Nem megy a fejembe a biosz. Összekeverem.
-Segítek. -mosolygott Luke majd felmentünk.
-Na jó először nem lehet úgy tanulni ha nem arra összpontosítasz mert feszült vagy. -mondta Luke majd bezárta az ajtót. (?)
-Haha kösz hogy szólsz ez eddig nem is esett le. -gúnyolódtam mire csak leintett.
-Na jó most Luke Hemmings kényeztetésében vehetsz részt. Vagyis akkor ezért zárta be az ajtót.
-Igen és milyen kényeztetés lesz? - vontam fel a szemöldökömet játékosan.
-Állj fel!. -mondta.
Tudtam valami perverzkedés lesz de nem nagyon izgatott. Hát ha igaza lesz és segít. :D Na jó még magamat is kinevetem.
Amikor sikerült felállnom vissza esés nélkül a falnak nyomott annyira hogy csak  a keze  volt köztem és fal között. Lassan elkezdett puszikkal halmozni a nyakamon lágy és puha puszikkal amik lassan erősebbek lettek és már csókolgatott. Nyári ruhában voltam fekete bőrdzsekivel. Éreztem ahogy a szoknyám alá nyúl és a nevét sóhajtom.
Lassan ledönt az ágyra és hevesebben csókolgat miközben félek hogy át lép egy határt de nem állítom le mert bízom benne hogy nem fogja. Perverzségét ismerve nem tudom de bízok benne. Ahogy a nyakamat csókolgassa liba bőrözik a testem és felnyögök. Érzem teste melegségét és hogy mennyire egymásnak vagyunk feszülve és kívánjuk egymást. Nem tudom hogyan szerelemből vagy vágyból de érzem és ő is kölcsönzi ezt a z érzést.
Lassan abbahagyja és felém telepszik és csak a szemembe néz majd lemászik rólam.
-Luke!-szinte nyögöm a nevét.
-Tudom... de nem lépem át a határt mert tudom hogy ha szeretnéd is nem most. Most csak segítettem és kényeztettelek. Jó tanulást. -mondta mosolyogva majd hallottam hogy kinyissa az ajtót és kilép.
Kicsit még feküdtem majd felkeltem és próbáltam bioszra összpontosítani. Na ne!!!! Luke-nak igaza volt. :D
Fütyülve mentem le a lépcsőn majd megjegyeztem: És a biosz a fejembe.
Majd elmentem Luke mellett egy puszit adva neki és tovább mentem.
-Akarod hogy kifeleltesselek? - nézett rám Ash aki a Tv előtt ül.
-Igen.- majd lehuppantam mellé és minden szinte szóról szóra elmondta és nem magolva hanem tanulva!! Király.

/Luke szemszöge/
Örültem Aby boldogságának. És amikor éreztem a száját az arcomat melegség töltött el belül és egy részt sajnáltam is hogy nem használtam ki. Nagyon vágyódtam rá de tudtam hogy most nem akarja csak bele élte magát ahogy én is de én akartam is őt. Próbáltam arra gondolni hogy segítettem neki a tanulásban de állandóan a fejemben visszhangzottak a nyögései és a finom illatos teste amit egész nap elszagolnék.
-Mi van haver? -ül mellém Logan vissza zökkentve a valóságba az Aby világból.
-Ja csak el kalandoztam. - mosolygok.
-Abyn? -nevetett nem hiszem hogy komolyan gondolta pedig beletrafált.
-Minden félén. -nevettem majd hátra néztem a kanapéra ahol Mike-al és Ash-al nevetgélt. Olyan őszinte mosolya van. Nyugtató. Na jó van Aby Ross menj ki a fejemből főleg a piszkos cipőddel mert csak össze mocskolsz.

• Vajon ezek után történik valami hogy elindítottak egymás között valamit? Mit gondol aby Luke-ról?