Évekkel később

Évekkel később

3 évvel később...

Katyvel már 2 éve sikeresen leérettségiztünk diplománk a kezünkben fogtuk. Nagy bulival megünnepeltük de azóta eltelt már 2 év...

-Jó reggelt kicsim. -lehelt ajkamra csókot Kendall és átkarolta a derekamat.

-Szia. -kaptam a fejéért és erősen a szájára tapadtam. -Még mindig érzem tegnap este fájdalmait.- nevettem fel.

-Hm... -mosolygott és belecsókolt a nyakamba.

Lementünk a srácokhoz reggelizni majd gyorsan bekajáltam és elkészültem és mentem a gyógyszertárba.

-Jó napot. -köszöntem.

-Jó napot a szokásosat? -mosolygott rám a hölgy amire csak bólintottam. A szokásos a terhességi teszt volt. Igen sokára de megtanultam a nevét. :D

Most olyan érzésem volt hogy össze hoztuk Kendallel. Hisz már 22 éves vagyok és teljesen készen állok az anyaságra. 

Otthon csak Katy tudott az egészről így vele osztottam meg legelőször a hírt majd bementem Kendallhez. Leírhatatlanul izgultam a reakciójára és hogy mit szól majd. 

Oda sétáltam elé és rá mosolyogtam ő pedig fel vont szemöldökkel várt hogy mit akarok kinyögni.

-Terhes vagyok. -sikítottam el magam ami már attól a perctől bennem volt hogy megláttam az eredményt. Katyvel nem nagyon mertünk sikítani hogy ne figyeljenek fel ránk.

-Kicsim. Komolyan? Uram isten. -állt fel az ágyról és felkapott és úgy csókolt.

Az arca ragyogott a szeme csillogott olyan boldognak láttam hogy már a mennyek kapujában repdestem.

Sikerült. Annyi próbálkozás után végre össze hoztuk. Lesz egy közös gyermekünk. Aki a mi szemünk fénye lesz.

Úgy döntöttünk hogy még ma beszámolunk a többieknek a hírről.

Azt hittem majdnem megsüketülök annyira örültek és sikongattak. Boldogabb már nem is lehettem hogy mindenki ennyire örül nekünk.

Kendallel úgy döntöttünk hogy a terhességi időm alatt össze házasodunk.

A nagy napom!!!

A második hónapban voltam de még a hasam nem látszódott így úgy döntöttünk hogy  megtartsuk az esküvőt.

A ruhám mesebeli volt amit Katyvel választottunk ki.

A fiúk tervezték meg szinte az egészet persze Katy se bírta ki hogy ne segítsen be.

Elképedtem mit hoztak össze. Annyira hálás voltam nekik hogy ennyit segítettek és hogy ennyit fáradoztak.

Kendallel kimondtuk a boldogító igent majd nászútra elmentünk Párizsba.

Amikor meghallottam hogy hova megyünk nem hittem a fülemnek annyira meglepődtem hogy szinte könnycseppjeim potyogtak.

Már csak a kisbabánkra vártunk. ☺

• Minden rendben lesz a kicsivel? Boldogan leélik az életüket?