Rosszullét!
Reggel...
Fel se keltem de úgy éreztem kihányom azt is magamból amit nem kellene.
Amilyen gyorsan tudtam rohantam a fürdőbe hogy ne az ágyba rókázzak.
-Bejöhetek? -kérdezte az ajtó mögül Luke. Mivel úgy éreztem jelenleg nincs mit kiadnom magamból igent mondtam.
-Hihetetlen mennyi minden kitud jönni belőled. -ábrándozott Luke.
-Elképesztő hogy még ilyentől se vagy rosszul. -vetettem fel egy grimaszt majd leült elém és elkezdett borogatni.
-Ugyan olyan másnapos vagy mint én de te még is engem ápolsz? Szerinted ez normális? -néztem rá de nagyon hálás voltam hogy ennyire foglakozik velem.
-Igaz de az nem lényeges. -fogta meg az egyik kezem és máris úgy éreztem hogy hatott a hideg.
Később lementünk a többiekhez ahol ugyanolyan másnapos szédült arcokkal találkoztam.
-Aby egyél mert még rosszabbul leszel. -tolt felém Ash egy tál müzlit.
-Csak ugyan ott végezné mint ma reggel szóval inkább passzolok. -toltam neki vissza mert csak a szagoktól is görcsbe rándult a hasam és hányingert éreztem.
A beszélgetés után üres gyomorral elindultam az utcára. Éhes voltam de tudtam hogy fölösleges ennem mert úgy is kijönne belőlem. Akkor meg mi értelme?
Elmentem sétálni egy könyvel a társaságomban és a kabát zsebemben találtam egy doboz cigit.
Nem gondoltam semmire hogy függővé válhatok vagy árthat csak rágyújtottam és szívtam.
Utáltam ezért Kendallt hogy miatta kezdtem el dohányozni és miatta válhatok függővé. Őt hibáztattam miatta. Lassan amikor meguntam magam haza mentem és fel a szobámba.
Leültem az ágyra és kezembe vettem a gitáromat és a dalszöveges füzetemet.
![]() |
| My drug!!! |
Sha la la la la
Sha la la la la
Sha la la la la
Régen az angyalodnak hívtál
Azt mondtad egyenesen a mennyországból küldtek le
Szerettél közel, a karjaidban tartani
Szerettem érezni milyen erős vagy
Sosem akartam, hogy el menj
Azt akartam,hogy maradj és ölelj át
Hiányzol
Hiányzik a mosolyod
És még mindig elejtek egy könnyet
Néha-néha
És még akkor is ha most minden más
Még mindig itt vagy valahogy
A szívem nem fog elengedni
És szükségem van rá, hogy tudd
Hiányzol, sha la la la la
Hiányzol
Régen az álmodozódnak hívtál
És most át élem az álmom
Oh mennyire szeretném hogy láthass
Mindent ami velem történik
Visszagondolok a múltra
Igaz, hogy az idő túl gyorsan száll el
Hiányzol
Hiányzik a mosolyod
És még mindig elejtek egy könnyet
Néha-néha
És még akkor is ha most minden más
Még mindig itt vagy valahogy
A szívem nem fog elengedni
És szükségem van rá, hogy tudd
Hiányzol, sha la la la la
Hiányzol
Tudom, hogy most egy jobb helyen vagy, igen
De szeretném látni az arcod
Tudom, hogy ott vagy ahol lenned kell
Még akkor is ha az nem itt van velem
Hiányzol
Hiányzik a mosolyod
És még mindig elejtek egy könnyet
Néha-néha
És még akkor is ha most minden más
Még mindig itt vagy valahogy
A szívem nem fog elengedni
És szükségem van rá, hogy tudd
Hiányzol, sha la la la la
Hiányzol
Hiányzik a mosolyod
És még mindig elejtek egy könnyet
Néha-néha
És még akkor is ha most minden más
Még mindig itt vagy valahogy
A szívem nem fog elengedni
És szükségem van rá, hogy tudd
Hiányzol, sha la la la la
Hiányzol
Igazából még sosem próbálkoztam komolyabban a dal írással csak mondatokat írtam de mindent el kell kezdeni egyszer és eléggé jót össze hoztam. Azt írtam le amit érzek hogy mennyire nyomaszt hogy nincs mellettem és hogy mennyire hiányzik.
Úgy éreztem hogy segített a dal és a zene majd jelzett a telefonom hogy értesítéseim jöttek.
Ahogy Londonban is Kendall posztja jelent meg elsőnek. Nem akartam megnyitni féltem hogy mással fogom látni.
És igen Kendall egy barna hajú énekesnővel posztolt ahova ódákat zengett a csajról bla bla bla...
Elkapott a síró görcs hogy minden félelmem be bizonyosult. A távolság elválasztott minket, kettőnk közzé állt egy harmadik személy aki eltaszít minket egymástól.
Fájt hogy nem szeret annyira ezek szerint hogy a távolban is szeressen és kitartson mellettem. Amikor elmúlt a sírhatnékom hányinger váltotta fel de nem jött ki semmi csak öklendeztem hisz semmit se ettem tegnap reggel óta.
Nehezen rávettem magamat hogy megnyissam a csaj képét és életrajzát.
![]() |
| Cece Helman |
Gyönyörű, szép hangja van (vagyis nekem nem tetszik csak az 100000+ megtekintésből szűröm le) híres, népszerű a társasági körökben.
Bennem ez egyik sem volt meg. Vagyis valami igen hisz Kendall belém szeretett. De köztem és a csaj között vibráltak a különbségek és nem volt kétséges ha döntenie kell kit választ. Vagy talán már döntött is.
Ezek a gondolatok a mélybe taszítottak.
Más értelmet nyert a világom. A cigit fel váltotta a tea és úgy vettem kezembe a könyvet. Dühös voltam hogy ez a csitri miatt tettem le a cigit de viszont örültem is hogy van mihez kötnöm a dohány utálatát csak a szituációt utáltam.
Talán nem is azok az emberek voltak a hibásak akiket rágalmaztam hanem saját magam? Hisz az ember mindig a másikban keresi először a hibát s mint hogy először megnézné nem ő követte el a hibákat.
Hibákat halmoztam hibák hátára egyes bajokat a szőnyeg alá söpörve de azok ugyan úgy ott voltak csak letakarva. Helyre fogom őket hozni. Elfogom őket tüntetni élni fogom az életem és akár nélküle is de boldog leszek.
- Vajon Aby képes lesz tovább lépni és átlépni a küszöbön Kendall nélkül?
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Juj ne új részt!
VálaszTörlésNos először is...
VálaszTörlés•Várom hetek óta (napok óta...) a részt,erre meglepsz egy váratlan fordulatos,Isteni résszel
•A Sha la la la-t nem birom abba hagyni (thx)
•Siess egy új résszel,mert fogom apám új baltáját és a fejedet eszem vacsira
Ne...megint a szomorúság, mond, hogy Kendall vissza jön és minden oké lesz!! Amúgy nagyon jó lett, siess a kövivel!!:*
VálaszTörlés