???

???

Másnap...
Elment az a élet kedv amivel minden reggel felébredtem. A sírás nyomai még mindig ott vannak rajtam. Lesz mit eltüntetnem suliig. Ja igen anyáék vissza írattak a suliba de nem volt ellenvetésem hát ha megváltozott minden. Előpakoltam ruhákat majd elvégeztem a reggeli rutinomat.
Reméltem hogy minden más lesz hogy kicsit távol voltam és elfelejtettek az emberek de mélyen tudtam ugyan olyan fájdalmakon fogok átmenni. Segítség nélkül. Régen ott volt Katy. Katy. Hiányzik. A sok hülyesége a kitartása az egész jelleme.


Igen hülyének lenni jó dolog mi már csak tudjuk.

Elkészülődtem unottan és halálra készen. Így talán könnyebb lesz túlélnem a napot ha túlélem...
Lementem reggelizni majd amikor hamar elvégeztem elköszöntem öcsitől majd a szüleimtől.
Csoda... Nem esik. Ez komoly? Igen persze csak is én kedvemre játszik az idő is. Amint arra gondoltam hogy nem esik talán kitudok valami jót hozni ebből a napból elkezdett szakadni a semmiből. Esernyő meg esőkabát persze nem volt nálam.
Minek futnom? Első másodpercben már a bugyimból lehetett csavarni a vizet.
Mindenki rohant az eső elől vagy szedte a lábait hogy kevésbé ázzon el. Kuncogtam. Emberek. Mi más. Néztem magam körül a rohanó sikítozó embereket ahogy kabáttal takarják a fejüket vagy épp bebújnak valami alá. Én kitűntem a tömegből. Mosolyogva sétáltam akár csak a réten a ragyogó napon sétálnék. Nem siettem. Élveztem ahogy az eső cseppek verik a fejemet majd lecsurognak az arcomon. Kellemes volt. Egészen kellemes.
De ennek is vége lett akár csak az életnek is vége van. Beértem a suliba.
Csupa víz voltam. A folyosón kisebb árvizet okoztam magam után majd örülni fog nekem a MR. Rongyfej (takarító).
Oda sétáltam az új szekrényemhez. Meglehetősen jó helyen volt.
Levettem a kabátomat majd próbáltam besúvasztani a szekrényem aljára. Kivettem. Megpenészesedik. Kivettem a fölösleges könyveket a táskámból, kabátot a másik vállamra helyeztem. Oké úgy néztem ki mint egy mérleg. A gáz az egészben kezdem elveszíteni az egyensúlyomat és csúszik alólam ki a talaj. Klassz. Minden a földön. A kabátom a könyveim és a táskám is.
Elkezdtem dünnyögni morogni mint egy vén nyanya amikor egy hangot halottam meg.
-Had segítsek. -adta a kezembe egy irtó helyes srác a könyveimet. -Jack Peterson.
-Uh köszi. Aby Ross. -mosolyogtam majd be is raktam őket és végül kezet nyújtottam neki.
-Új vagy? -mosolygott még mindig csábosan és elvette a csuron vizes táskámat.
-...Igen, -vágtam rá habozás utána majd elgondolkoztam a következményeken és inkább folytattam. -Már jártam ide csak elmentem egy időre.
-Értem. Franciával kezdek te? -váltotta át mosolyát huncutabbá ami még döglesztőbbé tette.
-Francia. -nevettem majd elővettem a könyvemet és a füzetet.
-Király. -mondta. -Tudod ki lesz a tanárunk? Gondolom ismered. -nevetett új diák.
-Mr.Schneider? Aki jobban szereti köpködve kimondani azt hogy maradj csöndben különben kidoblak mint hogy egy éveben egyszer is mosolyogna? -mosolyogtam mert kedveltem azt a fickót.
-Úgy látom ismered. -nevetett amibe csatlakoztam majd már a lépcsőnél voltunk.
-És MRS. Blond? -rázta meg a fejét ebből tudtam hogy nem szereti. Ahh azt a tanárt nem is lehet.
-A vicsorgó hárpia? Oh igen volt vele szerencsém amikor első nap a mellei közé nyomtam a jégkrémemet. Ohh igen első nap már a szívébe zárt én meg egy hetes büntetéssel kezdtem. De persze véletlen volt. -nevettem. Egész úton a tanárokat kritizáltuk a Nagy orrú fizikás, Bögyös kémiás... .
Nagyon sokat nevettünk majd az osztály előtt egy csapat srác állt.Gondoltam rá várnak.
-Akkor most be megyek majd bent találkozunk. -indultam el amikor utánam szólt.
-Hé maradj még. Bemutatlak nekik. -fogta meg a kezem majd vissza álltam mellé.
Nagyjából meg is jegyeztem a nevüket mosolygós és ezek is helyes pasik voltak. Idén csupa sexy srác jött ide? Katy megőrülne. Nem  tudná melyik falba verje a fejét. :D
-Nem ülsz mellém?- nézett rám amikor indultunk be az osztályba a srácok után csak mi megálltunk az ajtóban.
Be néztem az osztályba. A csajok már stírölték a srácokat. Megint a legjobb pasikkal barátkoztam össze. Francba. Zavartan megráztam a fejem majd megfordultam és elkezdtem lenti mosdóba szaladni. Hallottam hogy fut utánam és szólít de nem akartam rá nézni.
Beértem szerencsésen.  Olyan hülyének éreztem magam de nem akarom újra kezdeni a terrorizálásokat és régen is ez miatt kezdődött. Mert olyanokkal voltam jóba akikkel ők is akartak csak leszarták őket magasról. Inkább elveszek a tömegek között és levegővé válok mint még egyszer átéljem.
A csempén zokogtam amikor egy lány jött be.
-Szia. Segíthetek? -mosolygott és leült hozzám. Aranyos volt hogy nem azt kérdezte baj van vagy mi a bajom.
-Szia. Ha adnál egy tucat zsepit és egy tonna barnítót ami eltünteti ezeket a foltokat megköszönném. -mosolyogtam és a arcomon lévő pirosságra mutattam.
-Most csak egy csomag zsepivel tudok szolgálni remélem egyenlőre elég. -nevetett. -Lea Peterson.
-Aby Ross. Esetleg nem vagy rokona Jack Petersonnak? -gondolkoztam a hasonlóságokon.
-De  a húga vagyok. És ő szólt hogy sírva futottál be és aggódik miattad. És nagyon aranyos lány vagy ezért nem kéne itt sírnod. -segített fel amit egy hálás mosollyal viszonoztam.
Megmostam az arcom kifújtam az orrom mély levegő után kiléptünk Ellával.
-Aby minden rendben van? Megbántottalak? -sietett oda hozzám Jack rémülten amit mosollyal elleneztem hogy nem csinált semmit.
-Jack egyszerűen csak túl bonyolult vagyok. De köszönöm hogy ennyire aggódtál. -szorítottam meg a kezét. Elsiettem mellettük az osztály felé vettem az irányt és leültem a hátsó padba ablak mellé. Majd csöngettek.
...
Jack letette mellém a táskáját.
-Tudod szeretem ha valami bonyolult. És már az első percben láttam rajtad. És ez nagyon megfogott. Szóval... nem vakarsz le egyszerűen. -mosolygott majd leült.
-Te tudod de úgy is bele tör a bicskád én figyelmeztettelek. - mosolyogtam és örültem Jacknek. Hálás voltam.

• Vajon tényleg megkedvelték egymást?