Nem bírom tovább!

Nem bírom!!!

Carlos kisietett a szobámból majd egy kér perc után erős adrenalin löketett éreztem a lábamba ezek szerint előbb csak görcsöt kaptam.

Amikor leértem a lépcső aljára elsikítottam magam amikor megláttam hogy Luke orra vérzik és Carlos Kendallt fékezi meg és nyugtassa. 

Oda futottam fiúkhoz és amikor Luke vissza akart ütni Kendall elé álltam. 

-Mi bajod van? Mit csináltam neked? -sikítottam amikor vissza húzta a kezeit hogy megvédtem Kendallt.

-Szeretlek hát nem érted meg? Tudod milyen minden nap azt nézni hogy nem én teszlek boldoggá amikor én is mindent megtennék érted? Tudod milyen pokoli érzés hogy minden reggel látlak amikor öltözöl és nem én csókolhatlak meg reggel hanem Kendall? A pokolba is kimondtam jobb? Nem bírom. Aztán amikor meg valakit megpróbálok felszedni hozzám vágod milyen szemét vagyok. De csak is azért teszem mert nem akarok a boldogságod útjába állni ha Kendallel vagy boldog.- kiabált mind végig a szembe nézve tele igazsággal szenvedéllyel és csalódással.

Nem bírtam felfogni amiket mondott csak könnycseppek csurogtak végig az arcomon.

Igaza van, én is tudtam hogy többet érez irántam és hogy nehéz neki de én csak fokoztam benne a vágyat amikor hagytam neki magamat.

-Sajnálom. -szipogtam. Szánalom tudom de csak ezt tudtam neki mondani.

Nem bírtam a szemük előtt lenni. Felrohantam a szobába magamra zártam és a a falnak dőltem.

Nem bírtam sokáig. Zokogásba törtem ki és csúsztam le a földre.

Nem tudtam mi történik. Imádom Luke-ot mint barátot de én nem szeretnék többet. Sosem vettem komolyan azokat amiket csinál mert ő ilyen,perverz. Sosem gondoltam bele hogy ez többet jelent számára.

Ettől a naptól éreztem hogy minden meg fog változni és egy döntést kell hoznom a közel jövőben. Féltem a döntésektől. Teljes mértékben. Mindenki képes meghozni egy döntést, miután már tudja, mi lesz az eredménye. Annyira könnyű utólag azt mondani, hogy "ezt így kellett volna csinálni". Viszont nem tudhatod, mi lesz a döntésed következménye az előtt, hogy egyáltalán meghoznád azt.  De az idő halad, nem áll meg, csak mert te úgy akarod. És előbb-utóbb eljön az az idő, hogy döntened kell, még ha fogalmad sincs, mi lesz a végeredménye. Mi a legviccesebb az emberben?  Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.

-Aby!!!- borult rám Katy sírva. -Ne!!! Ne sírj! Tudod miért vagyunk itt? Hogy magunk mögött hagyjuk azt a múltat ami csak sírásból és jajgatásról szólt. Új életet kezdtünk. Meg kell tanulnunk szembenézni a problémákkal. De egyáltalán tudod mi folyik lent? Te itt sírsz a fiúk pedig már kibékültek és rendeztek mindent.  Te pedig tönkre teszed magad.  -fogta meg a kezeimet és nézett a szemembe Katy.

Mély lélegzet vételeket vettem és Katyvel kibeszéltünk mindent magunkból ami eddig bennünk volt.

-Szeretlek. - ölelt át.

-Köszönöm.- pusziltam meg majd kimentünk az ajtón ahol Kendall rögtön a karjaiba fogott.

-Kicsim ne haragudj. Rohadtul bánom. Nagyon szeretlek kérlek bocsáss meg. -fogta a tenyerébe az arcom és bűvölt el a megbánó aggódó tekintetével.

-Szeretlek. -csókoltam meg. 

-Aby beszélhetünk? -jött Kendall mögé Luke bűntudatos arccal Kendall bólintott hogy menjek nyugodtan elengedtem a kezét és követtem Lukeot a szobába.

...

-Tudod valahogy olyan nehéz elhinni hogy akit legjobban szeretünk azt bántsuk meg a legtöbbször.

Féltékenység mohóság szerelem önzőség kerített a hatalmába amikor mással láttalak.

De ez mind mellékes is csak azt szeretném hogy tudd rohadtul bánom. Aby nagyon szeretlek és nem akarom a barátságunkat elrontani. -mondta utolsó mondatot felém fordulva.

Elmosolyodtam.

-Pizza ide pizza oda halom pizza hasamba. - álltam fel és idéztem a kedvenc gyerekkori mondásunkat amibe Luke is csatlakozott és lenyomtuk a Pizza pacsit+Pizza táncot amit hangos nevetéssel zárult.

-Gyere ide. -ölelt magához Luke. -De attól még sajnálom cicc a végzetem vagy. -nevetett amibe csatlakoztam majd kimentünk.

Leültünk a kanapéra mind a 10-en és elkezdtünk nézni valamit.

Mind kibékültünk de az érzésem be fog következni ha nem is veszekedés miatt valami közbe fog jönni aminek döntés lesz a következménye. 

• Vajon Aby jól érzi? Luk tovább fog tudni lépni?