Sydney

Sydney

/Kendall szemszöge/

Elment. El se hiszem. Nem tértem észhez. Azt se tudom hogy mentem vissza a házba vagyis azt is eltudom  képzelni hogy repültem mert semmire se emlékszem. Egy mondaton rágódott az eszem. Elment. 

-Haver minden oké? -integetett előttem Logan de nem vettem róla tudomást. Senki se érdekelt csak egy valaki az pedig kilépett az életemből.

Emlékek cikáztak az agyamba édes mosolya ami minden napomat bearanyozta nevetése ami a legrosszabb napomba is fényt hozott a lélegzet elállító szeme ami a végzetem. Az elmélkedésemet Katy mondata zavarta meg amire felriadtam.

-Srácok nem tudjátok mit éltünk át Londonba és tudom miről beszélek. Aby azt hiszi valami is megváltozott de semmi se változott. Baja fog történni. Én vissza megyek érte de egyedül nem merek. Nem tudom hogy merte ezt az egészet megtenni.

Baja fog történni. Ismételtem meg magamban. Nem bírtam tovább felrohantam Aby szobájába. Leültem az ágyra és bámultam ki. Láttam magam előtt azt a mosolyt azt a boldogságot ami minden nap megjelent az arcán.

Megláttam Luke gitárját és elkezdtem pengetni a húrokat.

Odaadást akarsz
Csak nézz a szemembe
Tűz ég benne, az idők végezetéig
És bármit megtennék
Koldulnék, lopnék, meghalnék
Csak hogy a karjaimban legyél ma éjjel

Akarlak, ahogy a rózsák akarják az esőt
Szükségem van rád, ahogy a költőnek szüksége van a fájdalomra
És bármit odaadnék
A véremet, a szerelmemet, az életemet
Csak hogy a karjaimban legyél ma éjjel

Refrén:
Átölelnélek, kívánnálak, letérdelnék előtted
És mindent jóvátennék
Ha a karjaimban lennél
Szeretnélek, boldoggá tennélek
Elmondanám, hogy sosem hagylak el
És szeretnélek az idők végezetéig
Ha a karjaimban lennél ma éjjel

Bámultuk a Napot
És tettünk egy ígéretet
Egy ígéretet, hogy a világ sosem vakíthat el minket
Ezek voltak a szavaink
A szavaink voltak a dalaink
A dalaink voltak az imáink
Ezek az imák tartanak erősen
És még mindig hiszem
Hogy ha a karjaimban lennél…

A ruháid még mindig szétszórva hevernek a szobában
Ezt a régi helyet még mindig a parfümöd illata lengi át
Minden ami itt van rád emlékeztet
És nincs olyan, amit ne tennék meg.

Dal után neki döntöttem a fejem az ablaknak és éreztem hogy a könnycseppek megjelennek az arcomon. Rohadtul hiányzik. Miért nem tudtam itt marasztalni? Miért nem harcoltam érte? Talán nem is éreztettem vele hogy szerettem? Pedig pokolba mennyire szeretem arra szavakat nem találok. Bajba fog kerülni. El se indultam utána. Miért? Miért nem vagyok most vele? Csak is rajtam múlott. Úgy kellett volna mint a romantikus filmekbe utána rohanok és ő itt marad. De nem tettem SEMMIT!  

Utáltam magam amiért tudtam hogy én vagyok a hibás. Nélküle üresnek éreztem magamat. Behunytam a szemem és éreztem lágy ujjait gyenge száját finom illatát minden bennem volt. Mint emlék. Mert nem foghatom meg a kezét nem húzhatom magamhoz hogy tudassam vele hogy mindent megtennék érte. Mert nincs itt velem.

• Vajon tényleg Kendall a hibás hogy nem harcolt Abyért?