Veszekedés

Veszekedés

-Na? -nézett rám Kendall amikor befutottam a szobájába. 

Mosolyogva megráztam a fejemet hogy negatív lett. Kendall megpuszilta az orromat majd oda súgta hogy mondta hogy nem kell aggódni.

Mosolyogva vissza mentem a szobába majd megláttam hogy Luke a fürdőben áll dühös arccal és a kezében a teszt csomagolása. Hupsz. Ciki.

-Terhes vagy? -lengette meg előttem a csomagot de már sokkal dühösebb volt a tekintete és az arca.

-Luke... ez nem az... -akartam valahogy elmagyarázni hogy ne legyen annyira ciki de a szavamba vágott és szinte már forrt a dühtől. Nem értem miért ilyen ideges?

-Nem akkor mi? Talán egy csokis csomagolás? Könyörgöm 18 éves vagy oké hogy szeretitek egymást meg mindent de ez azért már... ne is haragudj. Annyi eszetek sincs hogy védekezzetek? Készen állsz már talán az anyaságra?  -szinte ordított velem. Ezt nem vártam tőle pont tőle szinte le k...-ott. Meg se hallgatott csak mondja és az igazságot meg se hallgassa. Itt felkaptam a vizet.

-Képzeld van annyi eszünk és negatív lett de mielőtt lemondasz a legutolsó nőnek meg kellett volna hallgatnod. És ha pozitív lett volna akkor mi van? Kidobsz a házból mert csak 18 vagyok és anya lettem?-kiabáltam vissza de amint ránéztem undor fogott el és amilyen gyorsan csak tudtam kihúztam a szobából le a nappaliba akik mindent hallhattak. Felkaptam a kanapéról a táskámat és az ajtó felé rohantam.

-Aby várjál már, ne haragudj! -kiabált utánam és hallottam hogy fut de én addig bezártam az ajtót.

Levegő.Lélegezz!Szabályosan!-parancsoltam magamra.

/Kendall szemszöge/

Miután vissza ment Aby a szobájába lementem a többiekhez amikor ordibálást hallottunk. Rögtön fel akartam menni de nem engedtek. 

Aztán már csak arra eszméltünk hogy Aby könnyes szemekkel fut le a lépcsőn Luke utána.

Meg se tudtam állítani olyan gyorsan cselekedett de rögtön oda mentem Luke-hoz.

-Ha valami baja történik...- kezdtem el fenyegetni Luke-ot de szavamba vágott.

-Akkor hidd el azt én fogom magamnak elintézni. -nézett a szemembe.

-Hagyjátok abba! -sikított Katy. -Nem veszekedni meg fenyegetni kell egymást hanem megkeresni Abyt akit egyszer már elraboltak és majdnem megerőszakolták. Ha szeretitek fogjátok a lábatokat és elmegyünk keresni. -kiabált Katy de jogosan.

/Aby szemszöge/

Már biztos utánam indultak megkeresni. De nekem időre van szükségem gondolkodni.
Sosem voltam az a fajta lány akinek ha valami fáj fizikailag is bántani fogja magát. Megvoltam bántva sértve de más következtetésre jutottam. Bele képzeltem Luke helyébe magamat és végig gondoltam a szitut. Minden valószínűséggel én is így reagáltam volna jó nem ennyire kiabálva meg rondán mondva de dühös lennék. Luke lényegében csak aggódott értem.
Nem tudok rá haragudni.
Ekkor egy ismerős rajzolódott a homályba és gyorsan felálltam és futottam felé amikor megismertem benne Luke-ot.
-Sajnálom cica könyörgöm ne haragudj csak megijedtem abszolút nem gondoltam komolyan. -szorított magához amikor oda értem hozzá ő is hozzá és nyakába ugortam.
-Semmi tudom. Nem haragszom megértelek. -szipogtam majd nem soká könnyek lettek belőle.
-Aby jól vagy? -szorított még szorosabban amikor érezte hogy sírok. -Bántott valaki? Vagy miattam? -suttogta de éreztem hogy aggódik. Válaszul megráztam a fejem nemlegesen.
-Aby kérlek szólalj meg megijesztesz!!! Mi a baj? -simogatta a fejem. Nem bírtam beszélni csak egy szót nyögtem ki.
-Félek!!! -és ez volt az amikor szembesültem mindennel. Nem mondott többet csak szorított és ölelt.
Szükségem volt rá egy barátra... De ő ezt nem érti...

• Vajon mi az amitől fél Aby? És ezt  Luke és a többiek miért nem értik? 

Csináltam egy facebook csoportot a blognak/BTR :) Aki szeretne az csatlakozzon!!! :*
https://www.facebook.com/groups/836963519695856/